…nem kérünk, hanem adunk…
Rózsamisszió Polgáron

Kihez jut el az üzenet, és hogyan? Elég-e a szószékről hirdetni? Hogyan válik élővé a 800 éve született Árpádházi Szent Erzsébet alakja, üzenete? Ha adunk, s nem várunk cserébe, ha megszólítunk, reménykedve a nyitottságban, de alázattal elfogadjuk azt is, ha visszautasítsanak. Mert eleinte mindannyian bizalmatlanok vagyunk, az is, aki ad, de az is, akinek adnak.

A polgári hívek a Szent Erzsébet Jubileumi-év kezdetén, rózsamissziós útjukon mindezt megtapasztalhatták. Az egyházközség tagjainak gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt egész hétre akadt tennivalója a plébánián. Míg az ifjabbak műsorral készültek, a nagymamák süteményeket sütöttek, vagy az utcákat járták, hogy személyesen megszólíthassák szomszédaikat, a templomba nem járó embereket.  Volt, aki a 2000 darab rózsa elkészítésében segített.
„A szív nem ott él, ahol van, hanem ott, ahol szeret.” – Az elkészített rózsák szárain elhelyezett egy-egy szentírási mondattal a már több alkalommal kezdeményezett igemissziós útjuknak is eleget téve „hirdette az Evangéliumot” a polgári egyházközség.

…nem kérünk, hanem adunk…

Miután Linczenbold Levente plébános a szentmisén megáldotta a 20 ezer darab - jubileumi évet hirdető, Szent Erzsébet életútjának rövid ismertetését tartalmazó - 2007-es kártyanaptárt, az imaközösségek, ifjúsági csoportok elindultak missziós útjukra.  Rózsákkal megrakott kosarakkal, Szent Erzsébet naptárral a kezükben, elvitték a magyar királylány szolgáló szeretetének, példamutató életének üzenetét az utazókhoz a buszmegállóba és a vasútállomásra, a város különböző intézményeinek dolgozóihoz, de a forgalmas M3-as autópálya polgári kivezető szakaszához is eljutottak a polgárőrök kíséretében.

Sok bizalmatlansággal kellett megküzdeni azoknak, akik kimentek az utcára. Mindenki azt gondolja, egy idegen azért szólítja meg, mert kérni akar valamit, így előfordult, hogy szóra sem méltatták a rózsával közeledő embereket gondolván, nem akarják azt megvásárolni. Amikor látták, hogy semmit nem kell adniuk cserébe, volt, aki bocsánatot kért a bizalmatlanságáért. Levente atya egy olasz rendszámú terepjáró utasainak is átnyújtotta a rózsákat, akiknek - beidegződött reakcióként - az első mozdulatuk a pénztárcájukhoz vezetett… Megszoktuk, hogy mindenért fizetnünk kell. Lassan már egy mosolyért is feszélyezve érezzük magunkat, ki nem mondva: „ne tedd, nincs mit adnom cserébe”.

A forgalmas zajos kisvárosból lóháton, autóval hamar kiér az ember a kertségekbe a tanyákra. Péntek délután a Polgári Hagyományőrző Lovas Egyesület tagjai, akik rendszeresen bekapcsolódnak az egyházközség programjaiba ezúttal is jó szolgálatot tettek. A lovasok Murvai Zsolttal, az egyesület vezetőjével az élen felsorakoztak a Nagyboldogasszony templom előtt, majd a sárga rózsákat huszár és csikós ruhájukra tűzve útnak indultak a tanyán élőkhöz Lengyel József atya kíséretében. Az idős emberek hálásak voltak a figyelmességért. A békés tanyavilág vonzza az embert, megirigyelve az ott lakókat, de amikor látja a meghatódott gazda könnyes szemét, aki vágyakozva néz a messziről látható templom tornya felé, tudjuk jól, hátránya is van a messziségnek. Selypes-köz 10 km-re helyezkedik el Polgártól, ami egy idős ember számára nagy távolságot jelent ahhoz, hogy rendszeresen eljusson akár a templomba is.

Szent Erzsébet hetében a polgári egyházközség fiataljai, aktív munkatársai esténként 60-70 vendéget fogadtak a plébánián. Azokat hívták, akik a közjóért tesznek.  A pedagógusok, rendőrök, tűzoltók, polgárőrök, közlekedésben, egészségügyben dolgozók, a városgondnokság, temetkezési vállalat dolgozói, önkormányzati intézmények dolgozói a szeretetvendégség előtt, meghívott előadók értékes előadásait hallhatták, valamint a tiszagyulaházi és a tiszadobi amatőr színjátszók csoportja Szent Erzsébet életét feldolgozó műsorát tekinthették meg. Ezen a héten a római katolikus plébánia a helyi önkormányzattal közösen minden nap 50 fő megebédeltetését is vállalta. Ebben az évben a többgyermekes családokat várták.

A Szent Erzsébet hét a jubileumi év nyitánya volt Polgáron. Linczenbold Levente plébános véleménye szerint a meghirdetett jubileumi év nem egy vasárnapra szól. Fontosnak tartja, hogy az egész éves programjukat erre a gondolatra építsék, amit a már elkészült éves lelkipásztori terv is bizonyít. Havonta más-más, az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit dolgozzák fel a liturgiában, aktívan bekapcsolva a híveket, valamint a hitoktatás anyagának is ez lesz a koncepciója.

A Szent Erzsébet-hét végén, Levente atyával beszélgetve a „nem kérünk, hanem adunk” rózsamisszió tapasztalatairól felmerült bennünk a kérdés. Talán ha gyakran adnánk, és nem kérnénk, az emberek nyitottabbakká válnának? Elhinnék-e, hogy megváltozhat a világ? Miért gondoljuk, hogy a világ csak egy irányba haladhat, az önzés, az individuum világába? Mindenki tudja azt, hogy ez rossz.  Mégsem fordulunk vissza, pedig megtehetnénk.

Kapcsolódó anygok: képek, A szeretet mécsese