Polgár

A régészeti leletek bizonysága szerint a terület már a honfoglalás előtt lakott volt. A kora Árpád-kori településről nem sokat tudunk, mivel írásos források nem maradtak fenn. A település nevét először az 1220 körül készült Váradi Regestrum említi. Az 1332/37. évi pápai tizedjegyzékben Polkar névalakban fordul elő és ekkor már bizonyíthatóan, mint templomos hely szerepel.

A középkorban a Perényiek, majd a Hunyadiak birtoka. 1493-ban Bakócz Tamás még, mint egri püspök szerzi meg magánbirtokul, majd 1501-ben átadta az egri káptalannak. Miután a káptalan 1596-ban a török elől menekülni volt kénytelen, a polgáriak 1613-ban, Forgách Zsigmond országbírónál hajdúszabadságot biztosító oklevelet tudtak kieszközölni, ezzel több mint egy évszázadra megszűnt a káptalannak a földesúri joghatósága, s a település betagozódott a hajdúvárosok sorába.

A reformáció is elérte településünket, így az 1699-ben készült templomösszeírás szerint polgáron a reformátusok kezében van egy nagyobb méretű kőtemplom, a katolikusok jelenlététről ebből az időszakból nincs tudomásunk.

1699-től a káptalan megkezdte visszaperelni a birtokjogát a lakosságtól, a birtokbavételt 1702-ben megpróbálták, de a polgári hajdúk ellenálltak. A birtokper a Rákóczi-szabadságharc miatt egy évtizedre félbeszakadt. 1716-ban a lakosság a katonai karhatalommal való fenyegetésre kénytelen volt a káptalan földesurasága alá visszahelyezkedni.

1723-ra a református lakosság szinte teljesen elköltözött, így a káptalan 1727-ben katolikus jobbágyokkal újratelepítette és visszaállította a plébániát is.

1733 körül elkezdték az új templom építésére való előkészületeket. A templom felszentelésére 1748-ban került sor. Az építtető Komáromy János egri kanonok volt. A hívek az 1738/40. évi pestis idején tett fogadalmukat teljesítve a temető közepén Mária- kápolnát építettek 1768-ban.

Ez a templom 1848 körül már szűkösnek bizonyult, a boltozata és tornya meggyöngült, ezért lebontották, s új, impozánsabb templom építésébe fogtak Hild József tervei alapján. A ma álló templomot 1858 augusztus 15-én szentelte fel Bartakovics érsek a Nagyboldogasszony tiszteletére. 1945-ben a Homlokzati hegyessisakos torony és Kovács Mihálynak Mária mennybevitelét ábrázoló oltárképe elpusztult. A helyreállítást azonnal megkezdték és 1947-re újra használhatóvá tették, de teljes felújítása csak 1958-ra fejezodött be.

A tetőszerkezet hibás volta miatt azonban a hajó beázott így szükségessé vált a templom belső renovációja, 1969/70-ben, amikor is új belső festést kapott a templom Kákonyi Asztrik által, majd megtörtént az új liturgikus tér kialakítása is.

Az 1873. évi kolera járvány megszűnésének emlékére a hívek fogadalmi Kálváriát emeltek a régi temető helyén.

Polgárhoz kapcsolódó anyagok: képek a templomról, képek a Kálváriáról

Templomunk építésének története

A polgári római katolikus műemlék templom hatalmas méreteivel, magas tornyával szinte futballpálya nagyságú tetőzetével akaratlanul is magára vonja a község felé közeledők és itt áthaladók figyelmét. Tiszta időben 25-30 kilométer távolságból is látható. Nem csoda, hisz 50 méter hosszú, 32,5 méter széles tornya 56 méter magas. Építése 1852-ben kezdődött és 1858. augusztus 15-én szentelték fel.

A torony gömbjében (a kereszt alatti gömb) elhelyezett okirat szerint a toronykeresztet 1857. október 4-én helyezték fel. Az irat részletesen felsorolja a világi és egyházi vezetők nevét: „IX. Pius pápasága idején, amikor I. Ferenc József volt Magyarország királya, Szcitovszki János volt a prímás, Bartakovics Albert érsek vezette az egyházmegyét, Polgár plébánosa Eperjesi Ferenc volt, aki az építkezést oly lelkesen elindító, de időközben meghalt Nagy Balázst követte.”

A templomépítést az tette szükségessé, hogy a régi templom állaga megromlott, a boltozata leszakadással fenyegetett, istentisztelet céljára alkalmatlanná vált.

Az 1928. szeptember 25-én kelt Visitatio Canonica szerint a régi templom a község közepén egy dombos helyen állt – valószínuleg ugyanott, ahol a jelenlegi templom. (Megjegyzés: a Visitatio Canonica, az egyházjog szerint előírt esemény, amikor a Fopásztor személyesen vagy megbízott révén ellenőriz egy-egy egyházközséget bizonyos időközönként. Ez az ellenőrzés mindenre kiterjed: lelkiekre, anyagiakra, a templomra, plébániára.) Az említett Vis. C. szerint a régi templom hossza 27,75 méter, szélessége 9,25 méter. Kórusa fából készült, orgonájában hét változat volt. A templom Szűz Mária mennybevételére volt szentelve. A főoltáron kívül két mellékoltár volt: az egyiket Szent Kereszt, a másikat Szent Imrének szentelték. Ezt a korábbi templomot 1737-ben építették. Bontása 1848-ban kezdődött el.

Az új templom építésének megkezdéséig és annak építése idején gondoskodni kellett az istentisztelet zavartalan végzéséről. Erre a célra a legalkalmasabb volta plébánia tulajdonában lévő magtár. Zemancsik György a belso falazatot kijavította, téglából oltárt készített. Csordás János az ideiglenes templom mellé „egy fasekrestyét” készített.

A templomépítést a szabadságharc miatt nem lehetett elkezdeni. Amikor elcsendesedtek a harcok, 1949. szeptember 6-i keltezéssel Nagy Balázs polgári plébános beadvánnyal fordult az Egri Főkáptalanhoz, a templom kegyurához, hogy az új templom építését mielőbb kezdjék el. A levelet a Főkáptalani Helynöknek címezte, amelyben többek között ezek állnak:

„Az óhajtott béke visszaálltának első perceit kényszerülök felhasználni arra, hogy figyelmét a polgári templom elhagyott ügyére kikérjem. Ugyanis nem akarom elősorolni, hogy azon számtalan károkat, melyeket már nagyobbára meglévő anyagokban részint lopás, részint az idők viszontagságai miatt szenved templomunk, nem panaszolom felmely terhessé, sőt egészséget veszélyeztetővé teszi az itteni szolgálatot különösen nyárban, magam és segédeim részére ideiglenes templomunk kicsinysége, s alkalmatlan volta. Mire nézve alázatos esedezésemet méltóztassék figyelembe venni, s oly hathatós rendeléseket tenni, hogy az új templom mielőbb felépítessék.”

Nagy Balázs plébános kérésére a káptalan gyorsan válaszolt. A templomépítés fomozgatója Egerben, Kovács Mátyás polgári származású kanonok volt. Őmellette különösen szívén viselte az ügyet egy Komrói János nevű egri kanonok. Komrói János határozta meg a szándékot, amelyre a templom épüljön. Ez a szándék jelenleg is olvasható a templom főbejárata mellett jobbra a kórus alatt egy hosszú kövön latinul. „Magyarul: Nagyasszonyunk, Egek Királynéja, ments meg a pokol büntetésétől.” Erre a szándékra ajánlotta fel Komrói János egri őrkanonok.

Az Egri Főkáptalan 1849. október 13-án úgy döntött, hogy a polgári templomot mielőbb fel kell építeni.

Kinevezték Oravecz Jánost építési ispánnak, aki egymás után kötötte meg a vállalkozókkal a szerződéseket. Minden megnyilatkozása alapos körültekintésről, sokoldalú hozzáértésről, a templom iránt érzett aggódó szeretetérol tanúskodik. Munkavállalói szerződést kötött Stremmelvőger Mihály kőművessel, Siraff József kőfaragóval, Papik Ferenc lakatossal, Máhr Ferenc áccsal- továbbá hajósokkal, mészégetőkkel, téglaégetőkkel…

A munkálatokat 1852-ben kezdték el. Sajnos az eredeti tervrajz nem áll rendelkezésünkre, ezért eredeti dokumentumokkal nem tudjuk igazolni, hogy ki volt a templom tervezője. A kérdés eldöntésére néhány írásos emlék található. – 1935-ben a templom renoválásra szorult. Előméreti költségvetés készült, amelyet az Egri Főkáptalan megvizsgált és elfogadott. A költségvetés műleírással kezdődik: „A tiszapolgári kegyúri templom a XIX. Század elején uralkodó klasszicizmus egyik legszebb vidéki képviselője. Homlokzata nyugodt, kevés architektonikus tagozattal és aránylag kevés dekoratív kiképzéssel. Művészi tervezése azonban szerény mivolta és enyhe plasztikája dacára is homlokzatának igen határozott és nemes jelleget ad.” – Amikor a munkálatok befejeződtek, a főkáptalani tanácskozmány döntött afelől, hogy a renoválási munka az előírások szerint történt-e. A jegyző akkor Baráczius József kanonok volt, akinek jeles egyénisége és lelkiismeretes ügyszeretete garancia arra, hogy amit írt, azt felelősséggel tette. A főkáptalani tanácskozmány jegyzőkönyve így kezdődik: „Meyer Béla dékánkanonok bemutatja a polgári kegyúri templom renoválási munkálatainak felülvizsgálati jegyzőkönyvét. A Hild József építész által eredetileg egri főszékesegyháznak szánt terv alapján készült szép templom méltó díszt kapott a renoválás folytán.”

Igen sok faragott kore volt szükség a templomépítés során. Ezek beszerzése nem kis gondot okozott, hiszen Polgár környékén kőbányák nincsenek. Bodrogkeresztúrból rendelték, ahol megfelelo méretre kifaragták és a Bodrogon, majd a Tiszán hajó segítségével szállították Tiszapalkonyára – onnan igás szekerekkel továbbították Polgárra. A kőszállításra alkalmas hajót az Egri Főkáptalan készíttette, Tiszapalkonyán őriztette. A katonaság még mindig félt harcoló felkelőktől, ezért a hajót, amelynek segítségével a szabadságharcosok a Tiszán átkeltek, megsemmisítette. Szerencsére a kövek nagyobb részét ekkorra már leszállították.

A nagy templomteto rengeteg gerendát, faanyagot igényelt. Ezt a Tiszán úsztatva a Máramarossziget környékén lévo erdőkből hozták. – Az építkezést négy évre tervezték, de öt év alatt tudták csak befejezni. A templom berendezése meglehetősen szegényes volt. Elmaradt a belső tér díszítése, a falak dekoratív festése. Az oltárok fából készültek. A templom belső díszítését szolgálta Gáll József szobrászművész két agyagszobra, továbbá Kovács Mihály egri festőművész olajfestményei. Az oltár fölött volt egy nagyméretu kép, amely Szűz Mária mennybevételét ábrázolta. (Ez a kép a második világháború alkalmával tönkre ment.)

Szép, új orgonát kapott a templom. A hatalmas belső térnek megfeleloen 26 szólóváltozattal, két játszóasztallal készült. Kivitelezője Babos Károly orgonaépítő volt. A templom tehát 5 év alatt elkészült, s Polgár lakossága megelégedéssel tekinthetett a székesegyháznak is beillo épületre.

A templomot Bartakovics Albert egri érsek szentelte fel 1858. augusztus 15-én. Az asszisztenciában ott voltak az egri kanonokok, az egész környék papsága, s mint egyeki káplán infulistaként részt vett Tárkányi Béla, a később híressé vált egyházzenész és pap-költő, akinek a nevét gyakran lehet olvasni egyházi folyóiratokban és lapokban. Munkássága értéke és elismeréseként ma is megtalálhatjuk a nevét a magyar irodalmi lexikonokban. Sok ezer hívő ember jelenlétében több órán át tartott a szentelés. A szentbeszédet Pázmán Alajos egri hittanár tartotta. A korabeli Katolikus Néplap így zárja tudósítását az eseményről: „Ezek után a nagy számú vendégek a szeretet gazdag terítékű asztalához követték a legfőbb vendéget… Hétfőn reggel a főpásztor távozását a harangok ünnepélyes zúgása és a tarackok durranásai jelezték a vidéknek.”

Egy későbbi számban szeretném megírni még a torony felrobbantásának történetét, majd hogyan fogott össze a nép, hogy újjáépítse. Hogyan alakult ki a templom mai külső és belső arculata. Alakja a községnek, sőt az egész vidéknek a jellegéhez hozzátartozik, megérdemli, hogy megismerjük és méltóképpen értékeljük.

E rövid tanulmány révén – úgy gondolom – az olvasó egy kis gondolati ráfigyeléssel el tudja képzelni, hogy ez a hatalmas épület sokaktól mekkora áldozatot és erőfeszítést igényelt. Azért, hogy legyen Polgáron is méltó hely, ahol sokak köszönhetnek és kérhetnek olyan értékeket, mint: egészség, lelki béke, a jövő szerencsés alakulás, család és haza java…, melyeket senki más nem tud megadni, csak az Isten.

néhai Somogyi János
plébános

Harangozó: Molnár Ignácné +36-30/409-2965

Görbeháza

A település 1924-ben létesült hivatalosan, az egri főkáptalan által leadott vagyonváltsági ingatlanok területén. 1924 és 31 között a polgári plébániához tartozott, majd a hívek nagy számát látva az egyházi főhatóság önálló lelkipásztort rendelt ide. A templom építése is már elég korán megkezdődött. 1929-ben iskolakápolna létesült, azzal a szándékkal, hogy azt majd önálló templommá fejlesztik. Ám a nehéz gazdasági körülmények miatt ez egy jó évtizedet váratott magára, mire 1938/40-ben, Hevessy Sándor tervei alapján megépíthették templomukat, Jézus Szíve tiszteletére.

Harangozó: Nagy Miklósné +36-52/215-132 www.gorbehaza.polgariplebania.hu

Tiszagyulaháza

A Közép-Tisza mentén terjeszkedő Andrássy-birtok egyik majorsági központja volt - a Tisza-folyó és Újtikos között fekvő - Puszta-gyulaháza. A település neve - Gyulaháza - egykori birtokosára, egy Gyula nevű személyre vezethető vissza. A faluhelyet a Tiszaszederkényben birtokos Erdődy Gyula gróftól vásárolták meg, és 1904-ben parcellázták fel a telepes vállalkozók között. A falu határnevei között találhatjuk a Sulymostavat és a Tárnokhátat. A tiszadobi grófi birtok majorsági központja közigazgatásilag Tiszaszederkény (ma Tiszaújváros) községhez tartozott. A századfordulóra az állandóan Pusztagyulaházán lakó cselédség száma egyre nőtt. Az új község alapjait a tömegesen Pusztagyulaházára költöző polgáriak vették meg. "1903-ban például 54 polgári család költözött Gyulaháza tanyára". De költöztek ide a közeli, sőt, még a távolabbi településekről is.

A község nevét 1430-ban említi egy oklevél. A középkori templomról nincs biztos adat, de egy összeírás 1699-ben a reformátusok birtokában jelez egy kőtemplomot.

Tiszagyulaháza ma Polgár filiális egyházközsége.

Tiszagyulaháza (4097 Kossuth u. 1.)
Lakosok: 828                                       
Róm. Kat.: 529, Gör. Kat.: 16, Ref: 125  

Újtikos

1939-ben, a Polgár határában végrehajtott földbirtokrendezés folytán jött létre a Tikos nevű lakott telep. 1941-ben helyi lelkészség létesült. Az egri érsek 1942. december 31-én önálló plébániává szervezte, s az újonnan szervezett plébániához csatolta a Tiszagyulaházi egyházközséget filiaként.

Tikostelep 1942-ben önálló politikai községgé alakult Újtikos néven, s a hívek hozzá láttak önálló istentiszteleti hely létrehozásához. 1943-ban iskolakápolna létesült. A következő lépés lett volna a templomépítés. A tervrajzok el is készültek és az építési anyagot is sikerült megszerezni, azonban az összehordott anyagok nagy részét a visszavonuló német katonák széthordták 1944 őszén. A templomot a késobbiek során sem sikerült felépíteniük, hanem a meglévő iskolakápolnát alakították át, melynek titulusa a Siracusai Szuzanya és tornyot is építettek hozzá.

Mivel sem a templom, sem a plébánia nem épült fel, 1957-ben a plébánia központot áthelyezték Tiszagyulaházára.

Ma az egyházközség, Polgár filiális egyházközsége.

Újtikoshoz kapcsolódó anyagok: képek