További előadók: Bosák Nándor püspök atya, Tari Zsolt atya, Tomka Magdolna nővér, Kicsák György atya

Az Eucharisztia titka:

Amikor megkeresztelkedünk, elsőáldozók leszünk, hitvallást teszünk Krisztus mellett. A szentáldozáskor magunkhoz vesszük Krisztus testét és Ámen-t válaszolunk, ami azt jelenti: úgy legyen, hiszem.

Általában a vallásunkat gyakorló emberek, -akik rendszeresen áldozunk, vagyis magunkhoz vesszük Krisztus testét és vérét- sem gondolkodunk el azon, hogy hisszük-e, hogy a kenyér Krisztus testévé lett. Nem valószínű, hogy megkérdeztük valaha is magunktól, hogy miért kell ez nekünk? Azt biztosan tudjuk, hogy van értelme a szentáldozásnak, de tudnunk kell azt is,, hogy amikor Jézus kijelentette tanítványainak, hogy „veletek leszek a világ végezetéig” akkor a kenyér és bor színében akarta, hogy velünk legyen. Amikor magunkhoz vesszük az Oltáriszentséget Jézus „beépül a testünkbe” a kenyérrel és a borral együtt.

Miről is van szó, hogy alakult ez ki?

Nézzük először antropológiai megközelítésből. A kisbaba amikor megszületik, első tette az, hogy felsír. Aztán a szerető gondoskodással fejlődik. Először nézeget, megfigyel bennünket, az őt körülvevő tárgyakat, forgatja a fejét, megpróbálkozik az első lépésekkel, ismerkedik a világgal, „megkóstolja” azt. Majd két lábra áll, ami nagyon nehéz feladat számára. Meglátja a kutyát, hallja, hogy ugat. Utánozni kezdi a kutya hangját. A gyerek csak ennyit tud a kutyáról, ezért úgy hívja „vau”. A kutya „vau” marad neki a hang alapján. Később, ahogy tovább fejlődik már tudni fogja, hogy a „vau” egyenlő a kutyával. Ez egy hosszú folyamat. Az újszülött még szinte semmiben sem különbözik a kis állattól, de később, a fejlődése során már beszélni kezd, tudja a tárgyak nevét amire az állat nem képes.

Mitől ember az ember?

Az emberszabású majom genetikailag 98%-ban azonos az emberrel. A különbség nem szerkezetileg választja el az embert a majmoktól. Az ember testből és lélekből áll. Ez az a lényeges különbség a majom és az ember között. A görögök kultúrája jobban kifejezi a lelket és pszichét, a szellemi tartalmat az emberben. Nagy baja az emberiségnek, hogy néhány száz éve elkezdtünk másképpen gondolkodni, megváltozott a világképünk.

Mit üzen Jézus világképe? (Ezzel mit kezdjek?)

A mai ember számára az a kijelentés, hogy a kenyér és bor színe alatt jelen van az élő Krisztus, érthetetlen és megfoghatatlan. Ha egy nem hívő ember meglátja a körmenetet, azt sem érti. Csak azt látja, hogy egy pap, viszi elől az oltáriszentséget, de nem érti, hogy miért! Nem érti az áldozást sem! Nem látja az értelmét! Nem tudja megélni, megérteni a hitvallásunk lényegét. Jézus elküldte tanítványait, hogy mondják el amit láttak. Elmentek és eleget tettek Jézus kérésének. Ők is csodálkoztak azon, hogy Jézus kenyérnek mondja a testét, és bornak a vérét. Sőt, a tanítványok közül is voltak sokan olyanok, hogy amikor Jézust hallgatják az Élet Kenyeréről beszélni elhagyják, és azt mondják „kemény beszéd ez”. Jézus megkérdezi a megmaradt tizenkettőt, hogy ők is el akarják hagyni? Erre ők azt válaszolják, hogy „kihez mennénk Uram, az örök élet igéi nálad vannak”.

A mai ember azt tartja létezőnek, amit lát, amit hall, amit meg tud tapintani, azaz: amiról érzékszervei által van tapasztalata. De hol van Isten? Őt nem látja! Mutassa meg magát és akkor elhiszi! Van mennyország? A bolygókon nincs, az űrben nem látták. A lelkem hol van? Az sincs sehol! Ha nem lát valamit megnézi mikroszkóppal, vagy távcsővel. Az Eucharisztia érhetetlen a mai ember számára. Sem a távcső, sem a mikroszkóp nem mutatja. Nem érti az üzenetet, pedig nagyon fontos, hogy megértsük.

Térjünk vissza a kisbabára! Amikor megszületik olyan, mint egy kis állat. Eszik, alszik, sír, de a képessége megvan az öntudatra, a vau-ból kutya lesz. Feltárulkozik elotte a világ. Ami megkülönböztet az állatoktól, hogy képesek vagyunk megismerni a világot. A különbözo állatoknak vannak kitűnő képességeik; a denevér nagyon jól repül, képes a gyors irányváltoztatásra, a fecske villámgyorsan repül. Vannak olyan érzékszerveik, amelyek jobbak mint az emberé. A denevér pl. soha nem fog nekimenni a falnak, de nem képesek megismerni a világot! Ha az egyik kezembe veszek egy husángot, a másikba egy csirkecombot és oda tartom a kutya elé, nem a husángot fogja választani, főleg akkor nem, ha már korábban ütöttem is rá vele. De ez nem tudás! A kutya akár két év múlva is megismer, jobb a szimata, jobbak az érzékszervei. De ez nem megismerés! Legyünk tisztában a megismeréssel!

A megismerés emberi képességét a nagy görög bölcselő, Arisztotelész fogalmazza meg. Amikor egyszer Athén utcáin sétált, az egyik udvarban megpillantott egy fazekasmestert, aki éppen formázta a korongon az agyagot. Megdöbbent, amikor látta, hogy az agyagból, hogyan lesz a mester munkája nyomán korsó. Rá jött arra, hogy ezt először a fazekasmester az agyában formálta meg. A fazekas formál és megalkotja a köcsögöt. Ebből a felismerésből vonta le aztán a következtetést, hogy a dolgok anyagból és formából állnak. Ez a tana hülémorfizmus tana, ami az anyag és forma egységére utal.

Előttem van két különböző formájú gyertya. Talán még színben, sőt anyagukban is különböznek. Mégis megállapítom mindkettőről, hogy ezek gyertyák, minden különbözőségük ellenére. Hol van a gyertyaság? Az értelmünkben van! Különböző anyagú lehet, de a tudatunk tudja, hogy ez gyertya.

Ha előttünk van két különböző szék, nem egyformák mégis tudjuk, hogy mindkettő szék. Ha azt mondják, hogy üljünk le, a székre fogunk leülni akkor is, ha nem mondják, hogy oda kell ülnünk. Nem fogunk az asztalra ülni, bár oda is le lehetne ülni. A szellemünk működik. A lényeg, a forma, az alak meg van az agyunkban.

Az Eucharisztia átlényegülés.

A pap Jézus szavaival átváltoztatja a kenyeret és a bort Jézus testévé és vérévé. Az Eucharisztia anyaga (kenyér és bor) kölső tulajdonságai nem változnak, hiszen kenyér és bor alakú, sőt kenyér és bor ízű marad. De a lényege, ami a kenyeret kenyérré és a bort borrá teszi, megváltozik. S az átváltoztatás pillanatában a kenyér és bor lényege Krisztus teste és vére lesz.

Az a lényeg, amit szellemi agyunkban jelent. Az átlényegülés szavával nem változik az anyag, de a lényege megváltozik.

Az Eucharisztiának világos a lényege; Jézus szavaival átlényegül. Jézus jónak látta, hogy jelen legyen az életünkben. A kenyér anyaga nem változik, szellemileg alakul át Krisztus testévé. Ezt Jézus akarta így.

Az Eucharisztia szimbólumai

A zsidóknak sokat jelentett az életükben a kenyér. A kenyér akkor is és ma is alapélelem, ami elengedhetetlen mindennapi életünkhöz. Ebből éltetjük a testünket. A bor régi idők óta az ünnepek velejárója volt. A bor tette vidámmá, emelkedetté, a hétköznapitól különbözővé az ünnepet. Mind a kettőt mi készítjük el. Megtermeljük a búzát, szőlőt és a búzából kenyeret, a szőlőből bort készítünk. Az Eucharisztiával Jézus üzenni akar nekünk, beszélni akar hozzánk, és ezt az üzenetet a mai kor embere számára is érthetővé kell tenni. Jézus a legfontosabb táplálékunkban jött el hozzánk. A gyerek is nagyon korán érteni kezdi a jeleket. Ha felemelem a hangom, vagy netán rácsapok, reagál rá. Így tehát a szavak mögött események, tárgyak vannak, ezért válik érthetővé a jelekben, szimbólumokban kifejezett üzenet.

Jézus azt akarja, hogy jel legyen, hogy itt van köztünk. A kenyér fontos az emberi életünkhöz, s azt akarja mondani, hogy Ő fontosabb a kenyérnél, bornál!

A zsidók húsvét éjszakáján emlékeztek Isten hatalmas szabadító tettére, aki kivezette őket a szolgaság házából és szabaddá tette választott népét. Ez az előkép megvalósul az utolsó vacsorán, amikor Jézus keresztáldozata által megszabadulunk a bűn fogságából és az örök haláltól. Jézus tudja, hogy életét elveszik, de azt is tudja, hogy ő a szabadító, aki önként odaadja életét, hogy megszabadítson a bűntől. Ezért hagyja ránk a legfontosabb táplálékunkban önmagát.

Az ember testből és lélekből áll. A zsidók az embert élő húsnak nevezték és egységnek tekintették. Maga a teremtés aktusa is úgy történik , hogy a föld porából alkotott élettelen testbe az Isten éltető lelket lehel, és élő hús lesz.

A vér újabb üzenetet hordoz: az életet jelenti. A zsidók ezért nem is eszik meg a vért, az első húsvét éjszakáján is a bárány vérét kicsorgatják, hogy azzal kenjék meg az ajtók félfáit. A szövetségkötéskor pedig az áldozati állat vérével hintik meg a választott népet. A vér az Istené, mert az élet szuverén ura s, ahhoz csak neki van joga. A vér az élet jele. A kenyér és a bor az áldozásnál testemmé lesz, megszabadít a haláltól. Beleoltódom Jézusba. Nem Ő oltódik belém, hanem én Ő belé, mert Ő a nagyobb, a titokzatos Krisztus. Amikor belel lelkesülünk, megjelenik bennünk és általunk az élő Krisztus. Életünk Istentől van, az én életem fölött is ő az Úr.

Keresztény életünk hivatása tehát, hogy szentáldozástól szentáldozásig, soha bele nem fáradva át kell lényegülnünk, hogy egészen Krisztuséi lehessünk.