— A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területét vizsgálva csak néhány négyzetkilométerrel marad el a legnagyobb, az egri egyházmegye mögött. Népesség szempontjából azonban mi vagyunk a legkisebbek, kb. 250 ezer katolikusnak keresztelt hívő - az összlakosságnak mindössze 25 %-a - él ezen a területen (150 ezer gk., 480 ezer református, 15 ezer evangélikus, és 150 ezer nem tartozik sehová). Az 57 plébánián Kb. 80 aktív lelkipásztrnak a munkáját 70-80 akolitus és 110 hitoktató segíti. Ezek 250 települést fognak össze. — ismertette az egyházmegye statisztikai adatait Bosák Nándor megyéspüspök az Egyházmegyei Zsinati Napon.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a „A plébánia mint a hit megőrzésének és továbbadásának helye” címmel Zsinati Napot rendezett 2005. október 29-én Debrecenben. 1999-ben, az első egyházmegyei Zsinaton megfogalmazott irányelvekre reflektálva ezen a napon egy témán belül három kérdéskörrel - a plébániai közösségekkel, a plébániai tanítás lehetőségével, valamint az egyháznak a társadalomban való képviseletével, kiemelve a média adta lehetőségeket – foglalkoztak a papok és világiak egyaránt.

Bosák Nándor megyéspüspök megnyitó beszédében a plébániát két oldalról megközelítve tárgyalta a fent említett egyházmegyei számadatokat szem előtt tartva. Először, mint a szolgáltatás színhelyét vizsgálta, ahol többek között felhívta a figyelmet arra, hogy a közösségek számára megfogalmazott célok, feladatok a valóságból induljanak ki a hatékony megvalósítás érdekében. Majd a plébániáról, mint az evangelizáció színteréről fejtette ki gondolatait. Végül „Milyen legyen a mai egyház?” kérdésre válaszolva az emberközpontú, Jézus-központú és a missziós egyház képét vetítette a hallgatóság elé. A püspök minden pontban kihangsúlyozta, hogy a plébániák közösségeihez, nemcsak az aktív, az egyházadót befizetők tartoznak, hanem a távolmaradók és a kívülállók. Meg kell találni a hozzájuk vezető utat is.

„Világi” szemmel nézve…

Linzenbold József újfehértói atya előadásával folytatódott, a Zsinati Nap, amit Patai Zoltán és felesége tanúságtétele - a hétről-hétre megélt családos csoportról - egészített ki. A Patai házaspár elmondta a rendszeres találkozókon szellemi töltekezés is folyik, amikor előre felkészülnek egy megbeszélt témából, és a Krisztus közösségekben kialakult barátságok a gyermekek számára is előnyt jelentenek. József atya közvetlensége, jelenléte a csoportban mindezt kiegészíti. A plébános kiemelte, mit jelent számára hétről-hétre családban és nem egyedül tölteni egy-egy hosszú estét.

— Nem utolsó sorban „tükröt tartanak elém” — mondta a plébános, mert a világiak sok mindent másként látnak „világi” szemmel néznek, és az őszinte kapcsolatokban a hívek kritikája építi a pap személyiségét is.

— Nem minden plébánián ilyen könnyű a kezdet — folytatta Felföldi László a debreceni Megtestesülés templom plébánosa. Debrecen - 5 éves - legfiatalabb templomától, és az 1 éve felszentelt plébániájától sokáig távol tartották magukat a hívek. Az „őslakos” debreceni polgár ajtaját nagyon nehéz „kinyitni”. A plébános nyitott, próbálkozott, mígnem sikerült feloldania ezt a fajta zárkózottságot. Jelenleg a baba-mama klub-tól kezdve az értelmiségi csoport rendszeres tudományos előadásáig minden csoport megtalálja a helyét. Ebben a templomban a kicsik játék közben felügyelettel üvegfalon keresztül is figyelhetik a szentmisét. A szó szoros értelmében egy nagy család éli ott az életét.

Pizsamában az Oltáriszentség előtt

Gáspár Mátyás nyíregyházi plébános, és Tóth László püspöki titkár, volt nyíregyházi káplán szintén a plébánia otthonosságát emelték ki. A püspöki titkár elmondta a hit megélése végigkíséri az ember egész életét. Egyetlen korosztályt sem szabad ebből az élményből kihagyni. A plébániának biztosítani kell azt a légkört, hogy az emberek otthon érezzék magukat. Ebből az elgondolásból születet az ötlet, hogy ebben az évben elsőáldozásra készülő 100 gyermek egy éjszakát bent tölthetett a plébánián. A nagy nap előtt, este a legtermészetesebb módon - már pizsamában - szentségimádáson vettek részt a kápolnában. Mind a gyermekek, mind a hitoktatók számára megindító érzés volt, ahogy a gyerekek a csöndben figyelték az Oltáriszentséget.

Hol vannak a szakmunkástanuló fiatalok a hittanórákról?

— Nincsenek, mert senki nem hívta meg őket. — Heidelsperger István mátészalkai plébános a feltett kérdésének megválaszolásával kezdte az előadását. Mátészalkán a szakmunkásképzős fiataloknak etika-hittan órát tart iskolai felkérésre. István atya módszeresen kezdte ezeket a találkozókat, kezdetben civil ruhában hétköznapi témákat tárgyalva, majd papi civilben megközelítették a hitbeli kérdéseket is. Ennek eredményeként a kialakult személyes kötődés hatására a kezdetben inkább elforduló, mint köszönő gyermekek egy év után az 1400 tanuló előtt az iskola udvarán már bátran éltek a „Dicsértessék a Jézus Krisztus” köszönés formájával. István atya elmondta, elkezdte tisztelni ezeket a munkásfiatalokat, és a szemlélete is megváltozott. A gondolatait „Etika-hittan a szakmunkásképzőben” címmel, cikksorozat formájában juttatja el másokhoz is az „Örömhír” című egyházmegyei újságon keresztül, amely nagy sikert arat az intézményben is.

A „Média”, mint magasabb tekintély rálátása a plébániára

Végül a „médiaszektor” kapott szót a zsinati napon, ahol először Dr. Keresztesné Várhelyi Ilona muzeológus a plébániáról alkotott társadalmi képet vizsgálta. A helyi társadalomban a plébániáról kialakult vélemény alapja elsősorban a média - mint nagyhatalom – megítélése. Másodsorban a plébániát képviselő emberek hitelessége, és csak harmadsorban alkot képet a társadalom a plébánia tényleges munkája alapján. Az előadó kiemelte a plébánia közéleti és politikai képviseletének fontosságát hiteles, rátermett világiak jelölésével. Végül felhívta a figyelmet a művészet; az irodalom, az egyházzene, a műemlékvédelem, az építészet missziós voltára, amely során el lehet jutni ahhoz a réteghez is, akik távol maradnak az egyháztól. Példaként említette a Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája megtekintésének lehetőségét Debrecenben a Déri Múzeumban, ahol a nagy érdeklődést, az egy nap akár 600 embernek megtartott tárlatvezetése is igazolja.

„Rózsafűzér-kommandó” a plébániai közösségben

Papp László a polgári plébánia káplánja az egyházközségük médiamunkájáról, és annak eredményéről számolt be, megerősítve abban a plébánosokat, hogy be kell kapcsolódniuk a média, az internet adta lehetőségekbe, ahol fiataljaink találhatóak. Az Internet-függő fiatalokat bibliai-quiz játék elindításával közelítették meg, amely kitermelt egy olyan hittudós csapatot, akik a következő - november 1-vel induló - 2. fordulót koordinálják. Majd említette a távolsági buszon a diakónusszentelés ünnepét hirdető „Kincset Találtunk” című buszos-missziót, a „rózsafüzér missziót”, amely a sajtó segítségével egészen Ottawáig hatott, ahol ennek hatására rózsafüzér-társulatot alapított az ottani magyar közösség.

A „globális-faluban”

Végül Kovács Ágnes az egyházmegye sajtóreferense bemutatta az egyházmegyei sajtóirodát, és beszámolt a plébániai kommunikációfelelősökkel való kapcsolatairól, az „örömhír” egyházmegyei újságról.

— „Az információs társadalomban a plébániáknak is meg kell találni a helyüket, amihez elengedhetetlen a megfelelő technikai háttér biztosítása — hangasúlyozta a referens. Azok a közösségek, akik ezzel nem rendelkeznek háttérbe szorulnak. Példaként kiemelte azokat a plébániákat (Polgár, Nyíregyháza, Baktalórántháza), amelyekkel a hatékony együttműködés során híreik nem maradnak az egyházközség határain belül, hanem akár több ezer km-re is eljutnak egyfajta missziós feladatot teljesítve. Az Internet jelenléte egy „globális falut” eredményez, ahol nincs központ, így egy kezdeményezés egy jó ötlet, indulhat egy kis közösségtől is kiindulhat.

A tanácskozás hasznos és eredményesnek mondható, mert a papok és világiak értékes előadásai után további tervek, lehetőségek fogalmazódtak meg a résztvevőkben.

Kovács Ágnes
sajtóreferens
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye