Ők 100-an elindultak, hogy valóban a „Rózsafüzér hónapjává” tegyék az októbert. 1000 db rózsafüzérrel elimádkozott 10 000 ima láthatatlan lánca az embereket a római katolikusok közösségéhez vezeti. A kisváros lakói meglepődnek az újfajta kezdeményezésen, de nem utasítják vissza a - rózsafüzért, köszöntő szavakat, imát rejtő - borítékkal a kezükben bekopogó néniket. A 74 éves Vámosi Istvánné Annuska néni - aki egyben a rózsafüzér-társulat vezetője is -, egy nap 40 családhoz is eljutott már, és vitte az ima örömét.

— Az emberek meghatódnak, mindenki örül az ajándéknak, de legfőképpen annak, hogy gondolunk rájuk. Vannak, akik betegségük miatt már nem jutnak el a templomba. Arra kérjük őket, hogy legalább egy tized rózsafűzért mondjanak el naponta — tájékoztatott Annus néni. — Ha el is fáradok, az nagyon jól esik. Ez olyan fáradság, aminek örülni tud az ember, mert a szeretetet visz bennünket, és eleget teszünk a Szűzanya kérésének. Volt olyan ember, aki átölelt, akinek ez a találkozás kellett a templomba való visszatéréshez. Sokszor nem is gondoljuk milyen kevés elég ahhoz, hogy valaki kilépjen a magányából. A rózsafüzér-társulat többi tagja is hasonló tapasztalatról számolt be. A szervezők a mellékelték a rózsafüzér imájának a rendjét, a titkokat, könyörgéseket. Üzenetükkel gondoltak a november hónapra is, mert levelükben arra kérik az embereket, írják le elhunyt hozzátartozóik nevét, majd juttassák el azt a templomba, hogy imádkozhassanak értük. A levelek nem maradnak válasz nélkül.

„Jó szívvel” – a borítékokon mindössze ez a mondat áll. Nem postán, más úton, hanem személyesen, és a „jó szívvel”, ami mögött ott áll az ember, „Annus néni” a másik utcából, a szomszéd…

„Menjetek, és hirdessétek…” Nem képletesen kérte tőlünk ezt Jézus. Ő példabeszédekben szólt az emberekhez, érthetően, tisztán, egyszerűen, hogy megértsék. Miért gondoljuk azt, hogy a legfontosabb feladatot, amit ránk, az egyházra bízott kódolt üzenetként küldi? Ez a gondolat, pontosan, szó szerint értendő, amit mindannyian tudunk, de nem akarjuk értelmezni. Néha nem ártana komolyan venni, amit kért tőlünk, feladva kényelmünket, és kopogtatni. Az emberek várják, hogy megszólítsák őket. Nyitottságukat az is bizonyítja, hogy vannak, akiknek a hívását el is fogadják, akiknek ajtót nyitnak megelőzve bennünket.

Kovács Ágnes
egyházmegyei sajtóreferens