Papp László

1978-ban születtem Újfehértón, vallásos szüleim harmadik gyermekeként. Édesapámat néhány éve veszítettük el, édesanyám otthon él. Öten vagyunk testvérek, nővérem már házas, bátyám és egyik öcsém dolgoznak, legkisebb öcsém pedig az egri szemináriumban tanul. A papság gondolata már gyermekkoromban felmerült bennem és igen korán meghallhattam Isten hívó szavát. Természetes volt számomra a vallásos élet, szüleim elkötelezett keresztényként igyekeztek számunkra is átadni a keresztény értékeket példájukkal, szavaikkal és tetteikkel. Rendszeresen jártunk templomba, hittanórára és nagyon sokat jelentett a közös családi ima, amely megteremtette az Istenre figyelő élet alapjait. Már fiatal gyermekként lehetőségem volt az oltár körül ministrálni, amely segített hivatásom felismerésében. Városomban olyan papok szolgáltak, akiknek élete vonzóbbá tette számomra az Istennek szentelt életformát. Ilyen lelkipásztor volt Gondos István apát úr, Balog Gyula atya, aki jelenleg az egri szeminárium spirituálisa és mostani plébánosom, Linzenbold József atya. Családomban nincs pap, de nagynéném Domonkos-rendi szerzetesnővér, aki sokat imádkozott és imádkozik értem mind a mai napig.

Általános iskolai tanulmányaimat szülővárosomban végeztem, majd Hajdúdorogra kerültem a Görög Katolikus Gimnáziumba. Itt egyre komolyabban kezdtem foglalkozni a papság gondolatával, amelyben segített az iskola szerzetes-lelki igazgatója is. Érettségi után jelentkeztem Bosák Nándor püspök atyánál, aki első évben Veszprémbe küldött, azt követően pedig Egerbe kerültem. Az itt töltött időszak meghatározó volt számomra, pappá formálódásomban, szemléletmódom alakulásában sokat köszönhetek tanáraimnak.

Papi szolgálatom első állomáshelye Rakamaz volt 2002-től 2003-ig, ezt követően Püspök atya megbízásából Polgáron folytatom papi küldetésemet. Jelenlegi plébánosommal, Linczenbold Levente atyával – aki szeminarista éveim alatt az egyházjog és angol nyelv rejtelmeibe igyekezett bevezetni – most azon fáradozunk, hogy a Polgáron élőket közelebb vezessük Istenhez, aki elhívott minket és Egyházának papjává tett.

Hálával gondolok mindazokra, akik imáikkal, vagy bármilyen formában segítettek a papság felé vezető úton.

„Csak egyet kérek az Úrtól, egy a vágyam, hogy az Úr házában lakjam életemnek minden napján.”
(Zsolt 27, 4)