Tudjuk-e hogy hazánkban évente kb. 2 milló ember kerül kórházba, és ezen kívül mennyien betegeskednek saját otthonaikban. Magyarországon minden ötödik ember nyugdíjas korú, azaz küzd már az öregség terheivel. Hazánkban naponta kb. 400 ember meghal. Óriási a szenvedélybetegek száma (alkoholizmus, játék, drog). Vannak bizonyos betegségek, melyekben világelsőséggel büszkélkedhetünk: tüdő rák, depresszió. Van-e olyan család, ahol ne lenne jelen valamilyen módon a betegség, szenvedés, halál? Nagyon mélyen érint mindnyájunkat ez a téma.

1. Mit takar a kifejezés: betegeket látogatni?

Betegeket: Mit jelent a betegség szó? Utána néztem mit mond erről az enciklopédia:

A betegség a testi vagy lelki vagy szellemi egészségünk hiányának, az egyensúly megbomlásának az állapota. Ebből a megfogalmazásból is jól látszik, hogy a betegség életünk több szintjén jelentkezhetik: beszélhetünk testi betegségről, lelki, vagy szellemi betegségről.  Ezek a dimenziók pedig elkülönülhetnek egymástól olyannyira, hogy elképzelhető egy olyan helyzet, amelyben hiányzik a testi egészség (pl. egy rákos megbetegedés állapota), de az ember szellemileg, lelkileg jól van, és természetesen fordítva. A betegség tehát nem mindig könnyen megfogható és diagnosztizálható.

Látogatni: Alapvetően egy cselekvést jelző ige, amit nekem kell megtennem, ösztönző. Benne van a felhívás, hogy menj el és nézd meg: lásd. A látogatni ige a látni igét hordozza. Lásd meg a másik ember baját, nehézségét, küzdelmét, fájdalmát. Lásd meg azt, hogy te mit tehetsz érte, milyen szolgálattal lehetsz te az ő segítségére. Ne csak nézd a beteget, mint kívülálló, mint szemlélő, hanem lásd őt, a személyt ki szenved, s benne Krisztust. A látni szó – főleg szentírási értelemben mindig több, mint a puszta nézés – mélységekbe tekintést jelent. Fontos, hogy a látogatni szó magában hordozza a többszöri alkalmat. Nem az van írva egyszer nézd meg, hanem látogasd, többször, gyakran keresd fel.

A következőkben kérdések segítségével próbáljuk megközelíteni és megérteni ennek a kérésnek a mélységét és keresztényi gyakorlatát.

2. Miért kéri tőlünk azt az egyház, hogy látogassunk betegeket?

Furcsa ez. Elő kell írni a betegek látogatását? Figyelmeztetni kell erre a cselekedetre? Nem természetes ez?
Ha jól megnézzük történelmünket, nem mindig volt és mondhatjuk manapság sem egészen természetes cselekedet a betegek látogatása. Tegyünk egy kis kitekintést arra vonatkozóan, hogy hogyan tekintettek, tekintenek az emberek a betegségre az ószövetségben és mai kultúránkban.

Az ókori keleten úgy tekintették a betegséget, mint a rossz szellemek okozta csapást, vagy az istenek büntetését, akiket az illetőnek valami vétsége felingerelt. A legtöbbször ezeket a betegeket megvetették, elűzték, vagy áldozatokkal, démonűző szeánszokkal próbáltak rajtuk segíteni. A gyógyítás a papok, varázslók kezében volt és a folyamat is inkább kultikus szertartáshoz hasonlított. (A görögök megfigyelő szellemisége fejlesztette ki a gyógyítás mesterségét önálló tudománnyá.)
           
- A zsidóság

A bibliai kinyilatkoztatás figyelmen kívül hagyja a betegség tudományos oldalának vizsgálatát és sokkal inkább a betegség és a gyógyulás vallási jelentése érdekli, éspedig az üdvösség szempontjából. Az Ószövetségben az orvosi megfigyelések nagyon felszínesek, csak arra korlátozódnak, amit látni lehet. Ilyen szempontból sokféle betegség előkerül a szentírás lapjain, de érdekes módon a betegség értelmezésénél a természetes okokat nem is keresik. A zsidó nép életében minden Istennel áll vonatkozásban, maga a betegség is. Milyen következtetésekre jutottak:
- A betegség, mint minden más emberi baj, ellene van az alapvető isteni szándéknak (minden jó); csak a bűn következményeként lépett a világba (Ter.2).
- Az hogy a betegség Isten haragjának következménye a szövetségkötéshez kapcsolódik. Ott olvassuk: Mtv, 28,15
- Lényeg:  A betegséget Isten adja, mégpedig sújtja vele az embert, valami ok miatt, ami lehet az illető bűne, a családja bűne, de olyan is amit nem tudunk.  Viszont a gyógyulást is Isten adja.
- A száműzetés utáni zsidóságban a figyelem egyre inkább a démonok tevékenysége felé irányul és úgy vélik a betegség a bajt hozó démonok befolyása.  
Hogyan tekintenek a betegre ezek után:

1. Amikor Mózes bevezette a tisztátalanság fogalmát, megkülönböztette az egészségest a betegtől. A bibliai kor embere számtalan ok miatt válhatott tisztátalanná akkor is, ha halottat vagy férget érintett, ha havibaja volt az asszonynépnek, és olyankor is ha fertőző (vagy fertőzőnek vélt) betegséget kapott valaki. A tisztátalan személyt elkülönítették, az nem vehetett részt a mindennapi életben. (Lev 13,45). Időnként a pap felkereste (meglátogatta) az elkülönített személyt (nem a fertőzött ment az egészségesek közé, hanem a pap hozzá) és megállapította, hogy megtisztult-e (azaz meggyógyult) vagy továbbra is tisztátalan. Ha tisztának nyilvánította, akkor különböző tisztálkodási szertartások után térhetett vissza a közösségbe. (Komoly egészségügyi szempontok játszottak itt szerepet, de figyelmen kívül hagyva a személyt.)
2. Jób könyvében is látjuk a megvetettséget az őt súlytó betegség és bajok miatt, de itt igazából egy másik szempont jelenik meg a tisztátalanságon kívül: a bűnösség. Jób barátai mindenképpen be akarják bizonyítani Jóbnak, hogy valami bűne van és azért kapja a betegség büntetését. Tehát a betegség mögött valami bűnt látnak, személyeset, vagy kollektívat és emiatt vetik meg a szenvedőt, kicsit cinikusan is, hogy megérdemli. Változtasson és elmúlik. Ők sokat nem tehetnek.

- Ma hogyan fogadják a betegséget és a szenvedést?

A világban ma uralkodó liberális, materialista nézet(ek) szerint minden betegség kudarc. A mai ember ki van téve annak a kísértésnek, hogy valamiféle emberfeletti emberré akarjon válni. A betegség olyan valóság, amelynek nem kellene léteznie, ezért minden áron gyógyítani kell: innen a modern gyógykezelés terapeutikus makacssága; ha viszont genetikus deformációról van szó, amit meg lehet állapítani esetleg már a magzatnál, azt könyörtelenül ki kell irtani, még mielőtt megszületne.

Ha a betegség kudarc, akkor a halál az abszolút kudarc, minek következtében a gyógyíthatatlan betegeknek nincs helye a világban, amely az egészséges és boldog emberek lakhelye. Talán ez egyik oka annak, hogy egyesek síkra szállnak az eutanázia mellett: ez lenne az útja annak, hogy kiiktassuk ebből a szép világból a betegek, nyomorultak, boldogtalanok „sötét foltját”.
/Hitler: a gyógyíthatatlan betegektől és a tehetetlen öregektől meg kell szabadítani a társadalmat./

Mi következik ebből  a betegekre vonatkozóan? Nem akarunk tudomást venni róluk. Az átlagember nem is lát igazán haldoklót, hiszen a halált a betegséget száműzték a kórházakba és öregotthonokba. Ez megkönnyíti az ember számára azt, hogy ő is úgy éljen, mintha őt nem fenyegetné a betegség, az öregedés és a halál.
           
„Nincs kizárva, hogy egy új kultusz kialakulásának vagyunk tanúi: „az egészség kultusza”, avagy az „istenített egészség” kultusza. Az egészség szinte rögeszmévé vált. Az emberek két részre bontják a világot: egészségesek és betegek. Csakhogy ez a görcsös küzdelem az egészségért szintén betegséggé válhat. Betegesen keressük az egészséget. A nagynevű Jürgen Moltmann teológus éles meglátással így fogalmaz: „A modern egészség-kultusz pontosan azt váltja ki, amit ki akar küszöbölni: félelmet és betegséget idéz elő. Ez a magatartás, ahelyett, hogy arra segítené az embert, szembesüljön betegségével és gyengeségével, egy olyan állapot felé vezet, amely kizárja a világból a betegeket, fogyatékost, öregeket és haldoklókat. Végső elemzésben, ebben a beállítottságban nincs helye a szenvedés iránti fogékonyságnak. Mi több, az ilyen beállítottság szem elől téveszti magának az egészségnek is igazi természetét.” (Szentmártoni  Mihály: Az egészség lelki és lélektani dimenziói, in Vatikáni Rádió)
           
Azt gondolom, hogy az elhangzott gondolatok is igazolják azt, hogy nem árt, ha az egyház igen is elénk állítja, hogy ne feledkezzünk meg a betegekről, a szenvedőkről. Különösen is felelősségünk ez, ha Krisztus tanítványainak mondjuk magunkat. Azonban igazi választ arra, hogy miért is kell nekünk a betegeket látogatni, Krisztus személye adja meg.

- Jézus

Nagyon sok beteggel találkozik útján és nagyon sokakat meggyógyít. Nem fél tőlük, nem kirekesztő velük szemben, hanem odalép hozzájuk és segítségükre siet. Meggyógyítja őket. Egészében gyógyította az embert (testileg és lelkileg). Az irgalom, sőt Isten szíve mindig felismerhető volt Jézus gyógyító tevékenységében. Felkereste az akkori idők kitaszítottjait, a bélpoklosokat, a leprásokat. Megérintette sebeiket és meggyógyította őket. Sőt még többet tett: visszaadta emberi méltóságukat, visszavezette őket az emberek közé. Jézus gyógyította a vakokat és a süketeket. A lelki fájdalmakat enyhítette, orvosolta. A betegeket megszabadította bűneiktől. Megvigasztalta őket, új reményt adott nekik. Mindezt együtt érző szívvel tette, és ez különösen segített a szenvedőknek. Gyógyító szeretetét sok apró jelben megmutatta: közelségben, együttérzésben, a kézrátételben. Szeretettel és könyörülettel fordult a szenvedőkhöz. 

Valami egészen más szemlélet ez a betegséggel és a betegekkel szemben, mint amit az előzőekben hallottunk. A szeretet szemlélete, látásmódja. Jézus erre tanít, erre mutat példát, sőt ezt kéri tőlünk. A betegekkel való törődést, irántuk érzett szeretetét továbbadta tanítványainak és az egyháznak. Még földi életében szétküldte tanítványait, hogy hirdessék az örömhírt, gyógyítsák a betegeket. (Mt 10,1) Végleges küldetésük alkalmával pedig megígéri nekik, hogy az evangélium-hírdetésük hitelesítése végett állandóan ilyen jeleket vihetnek végbe. Pál a karizmák között említi a gyógyítást (1 Kor 12,9.28.30) Jakab levél: hivassák az egyház papját, imádkozzanak a beteg fölött (Jak 5,14).

3. Hogyan látogassuk a betegeket?

Erre a kérdésünkre adott válaszunkban a gyakorlati útmutatás előtt szeretném, ha röviden rátekintetnénk, hogy a beteg akihez megyünk, hogyan éli (élheti) meg a betegségét , szenvedését, fájdalmát.

1. A beteg személy a betegségében, szenvedésében új módon tapasztalja meg a testét. A test eddig, ha nem is 100%-osan, de engedelmeskedett a gondolkodó értelemnek. Komoly betegség, fájdalom esetén a test felmondja a szolgálatot. Ez a tehetetlenség sebet ejt az ember büszkeségén és ugyanakkor szánalmat is kelt. A tehetetlenség kétségbeeséshez is vihet.
2. A betegségben megváltozik a beteg viszonya családtagok, jó barátok iránt. Jelenlétük sokszor zavarja, távollétük elkeseríti. Sokszor szégyellik a betegségüket és a másokra való rászorultság megszégyenítőnek tűnhet a beteg szemében.
3.  A betegség és öregség idején az ember úgy érzi, hogy valami kicsúszott a kezéből. Valami nála nagyobb erő hatalmába került, amely nemcsak vonzza, hanem fogva is tartja. A körülállók vigasztalása üresnek hangzik és úgy tűnik, hogy mindennek vége. Ezen a ponton a beteg sokszor lázadhat és igazságtalansággal vádolhatja környezetét, a Teremtőt, önmagát.

Talán segítségünkre lesz az is ha felidézzük, hogy lélektanilag milyen szakaszokon, fázisokon esik át egy beteg, egy haldokló ember:

1. Tagadás, elutasítás: ez nem lehet igaz, képtelenség, ez vele nem történhet meg.
2. Düh, harag: miért éppen én; mivel érdemeltem ezt ki? Sok beteg agresszivitása ebből érthető.
3. Alkudozás; ide tartoznak a felajánlások: ha meggyógyulok, akkor….; még csak azt érhessem meg, hogy…..
4. Depresszió: biztosan ezért vagy azért mérte rám a sors (Isten), reális vagy irreális bűntudat.
5. Elfogadás: a vágy a szabadulás után. Az emberi életünk kapcsolódások és ugyanakkor fokozatos elengedések sora is, egészen a végső elengedésig.

Mindezeket ismerve a szeretet követelménye, hogy végigjárjuk a betegekkel, a haldoklókkal azt a benső utat, amely a gyógyulásig, vagy a végső állomásig (halálig) vezet. Ez egy óriási kihívás és egyben ajándék, melynek során mi magunk is nagyon sokat gazdagodhatunk.

A végére néhány gyakorlati szempont:

1. Nem tudunk gyógyszereket vinni, mi magunk vagyunk az a szeretetünkkel. A szeretet gyógyít igazán.
2. Találkozás legyen, amely személytől személyig szól. Jézus megáll, van ideje. El tud időzni a betegeknél. Ha futunk, akkor nem tudunk mely kapcsolatba kerülni. Felületesség.
3. Nagyon sokszor nincs szükség szavakra csak a csendes jelenlétre és türelemre. Jób esetében a barátai kilenc napig ültek a sebeit vakargató Jób mellett csendben s csak miután ő jól kipanaszkodta magát, kezdtek el vele beszélgetni.
4. Őszinte együttérzés és érdeklődés. Nem erőszakos intézkedés, hanem empátia. Jó az, ha ki tudunk alakítani egy olyan légkört, ahol a beteg ki tudja mondani azt, ami benne van. A kimondás felszabadít. Ez nem biztos, hogy elsőre sikerül.
5. Jézus sokszor kér hitet, vagy bizalmat. Ez egy következő lépés, amire a beteget el kell vezetnünk, hittet és bizalmat ébreszteni benne a gyógyító Isten irányába. Ez egy nehéz lépés, mert sokszor van agresszió, vád, csalódottság Istennel szemben, de lassan kísérve elvezethetjük a beteget addig, hogy beszéljen ezekről Istennel is.
6. A depresszió fázisában van nagy szüksége a betegnek a lelki vigaszra. Beszélni kell neki Isten szeretetéről, hogy van valaki, aki fogja a kezét, akibe ő is belekapaszkodhat.
7. Hozzá kell segítenünk a beteget, hogy elfogadja a betegségét, szenvedését és beépítse azt az életébe. Ne csak passzív hordozója legyen a szenvedésének, hanem abban aktív cselekvő, így vállalva azt, mint áldozatot, valamilyen célért. Ezzel értéket, célt is adunk a szenvedésnek.

Beteglátogatásainkban vezessen, bátorítson minket ez a jézusi mondat és ígéret:

„Jöjjetek atyám áldottai, vegyétek birtokba a az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta.  Mert, … beteg voltam és meglátogattatok ….Bizony mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.”
(Mt 25,34.40)