Nagyon szép előadást hallhattak a bűnbocsánatról, szeretetről, irgalmasságról azok, akik tegnap este ellátogattak a polgári plébániára, sőt mi több, fölkapaszkodtak az első emeletre, ahol már zsúfolásig megtelt az előadóterem. A lelkesebbeket még az sem zavarta, hogy már csak a folyosón jutott nekik hely, a lényeg, hogy még onnan is jól láthatták-hallhatták Seregély István érsek atyát, aki az előadást tartotta. Jómagam először kb. 20 éve, egy bélapátfalvai ifjúsági találkozón hallottam beszélni a fiatalokhoz, s már akkor nagy hatással volt rám hatalmas tudása, embersége, humora. Kíváncsian vártam tehát a péntek estét, s közben azon morfondíroztam nem könnyű téma lesz. Hát igen. Nap, mint nap érnek bennünket sérelmek, bántalmak, amiket aztán hurcolunk magunkkal-magunkban. ki tudja meddig. Reggel a buszon idegenek fellöknek, rálépnek a lábunkra, a főnökünk kiabál, a gyerekek rosszalkodnak, a boltban az eladó undok velünk…és még sorolhatnám. És aztán mi sem hagyjuk magunkat, és mi is megbántunk másokat. Aztán néha megbocsátunk. Magunknak persze kicsit könnyebben.
Érsek atya kicsit más szemszögből mutatta meg nekünk ezt a problémát:
Isten megalkotta az embert, a saját képmására. De nem azért, hogy uralkodjon a Földön, hanem hogy embertársaiért éljen, és azok javát szolgálja. Ennek megvalósítására segítséget is küldött nekünk, valakit, aki példát mutatott ebben, ez a valaki pedig Jézus volt.
A betlehemi barlangban megjelent nekünk látható formában a láthatatlan Isten. Utat mutatott, hogyan kell élnünk, ha azt akarjuk, olyanok legyünk, mint Ő maga. Érdemes tehát elgondolkodnunk egy-egy szituáció kapcsán:„vajon mit tenne most Jézus Krisztus az én helyemben?” És én mit tennék az embertársammal, ha történetesen tudnám hogy ő Jézus?
(Néha valóban nehéz elhinni, de minden emberben Jézus lakozik- ezt szem előtt kell tartanunk.) A másik fontos dolog: Jézus lehetőséget adott arra nekünk, hogy mindig tiszta lappal kezdhessük életünket. Minden emberi hibát javíthatóvá tett ezen a világon. S ahogy Ő irgalmas hozzánk, nekünk is irgalmasnak kell lennünk egymáshoz! Irgalmasnak lenni a gyerekekhez, a betegekhez, az idősekhez, és minden embertársunkhoz, hiszen ez viszi előbbre a világot. A „szemet szemért, fogat fogért” elgondolás azért nem jó mert, Seregély István szavait idézve „előbb-utóbb nem maradna az embereknek se foguk, se szemük” Az, hogyha „ő üt, én visszaütök, és aztán ő megint üt, én megint” lehet, hogy egyszer csak olyan nagy lesz az ütés, (és nem csak szó szerint, hanem képletesen is) amit már nem lehet majd jóvá tenni.
„Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!”
Persze, a megbocsátás nem azt jelenti, hogy „nem történt semmi” és nem bűn, a bűn. De különbség van a bűn, és a bűnös között. Gondoljunk csak a házasságtörő asszonyra, kinek történetét a Szentírásból jól ismerjük. A megbocsátás kapcsán, talán ez a legkézenfekvőbb történet ami eszünkbe jut. Jézus nem kövezi meg a házasságtörő asszonyt, de azt mondja neki: „Menj, de többet ne vétkezzél!”
Másik fontos momentuma ennek a példabeszédnek, hogy a bírákat is „helyre tette” Jézus, és ez üzenet számunkra, hiszen mi is könnyen megkövezünk másokat, és közben saját hibáinkat nem vesszük észre. (Arról már nem is beszélve, hogy bocsánatot sem kérünk értük.)
A megbocsátásnak három fő lépése van:
1. lemondani a megtorlásról, a bosszúról (a rosszat rosszal jóvá tenni nem lehet)
2. a felejtés
3. a kapcsolat helyreállítása
Legvégül annyit mondott még útravalóul érsek atya: ”Az ember tegyen meg mindent, ami tőle telik, és ne követeljen többet embertársaitól, mint amire képesek. Az Isten az emberre bízta a világot, az embernek kell továbbfejleszteni a mindenséget. És ez csak szeretet, és megbocsátás útján valósulhat meg.”
Ennél szebb végszót én sem tudok mondani. (Annak aki úgy érzi elmulasztotta ezt az előadást, de szívesen megnézné, az megteheti a helyi televízió műsorában.)
M. E.
