A tiszagyulaházi katolikus közösség története
Tiszagyulaháza a Közép-Tisza mentén elterülő síkvidék egyik különleges történetű települése, amely a 20. század elején alakult ki, de gyökerei jóval korábbra nyúlnak vissza. A mai falu helyén valaha az Andrássy-birtok egyik majorsági központja, Puszta-Gyulaháza állt, közigazgatásilag a tiszaszederkényi (ma: Tiszaújváros) községhez tartozva.
A terület neve – Gyulaháza – minden bizonnyal egy egykori birtokos, Gyula nevű személy nevére vezethető vissza. A térség földbirtokviszonyai a 19–20. század fordulóján jelentősen átalakultak: a tiszaszederkényi Erdődy Gyula gróf tulajdonát képező földeket 1904-ben parcellázták fel, és több telepes vállalkozó vásárolta meg. A betelepülők nagy része Polgárról érkezett, de más közeli, sőt távolabbi településekről is sokan választották új otthonul a pusztát. Az állandóan itt élő cselédség száma folyamatosan nőtt, így a 20. század elejére egy stabilan fejlődő új közösség alakult ki.
Érdekesség, hogy egy 1430-as oklevél már említi a település nevét, és bár középkori templomról nem maradt fenn biztos adat, 1699-ben egy összeírás kőtemplomot említ a reformátusok birtokában.
A 20. század során kialakuló katolikus közösség fontos szereplőjévé vált a térség lelki életének. Bár önálló templomról nem szól a történet, a hívek közösségként szerveződtek és kapcsolódtak be a környék egyházi életébe.
Tiszagyulaháza ma a Polgári plébánia filiális egyházközségeként működik. A helyi katolikusok ma is rendszeresen részt vesznek a szentmiséken, szentségi felkészítéseken, és őrzik az elődök hitét, akik nehéz körülmények között is megtartották Istenhez való ragaszkodásukat.
A település egyházi öröksége mély gyökerekkel és élő közösséggel bír – egyszerre őrzi a múlt tanúságtételét és a jelen reménységét.
Kérdései vannak?
Szeretnénk kapcsolatba lépni Önnel! Kattintson az alábbi gombra, hogy kapcsolatba léphessen velünk.