történetünk

Polgár katolikus öröksége röviden

Polgár története szorosan összefonódik a katolikus egyház múltjával. A települést már az Árpád-korban templomos helyként említik, később a Perényiek, Hunyadiak és az egri káptalan birtoka volt. A reformáció idején a város lakossága nagyrészt reformátussá vált, de a 18. században katolikus jobbágyokkal újratelepítették, és újjáéledt a plébánia élete.

A közösség az évszázadok során több templomot és kápolnát épített, köztük a ma is álló Nagyboldogasszony-templomot, amelyet 1858-ban szenteltek fel Hild József tervei alapján. A hívek fogadalmi emlékhelyei – például a Mária-kápolna és a Kálvária – a hit és a kitartás jelei, amelyek ma is meghatározzák Polgár lelki arculatát.

Polgár története és egyházi múltja

A kezdetek

A régészeti leletek tanúsága szerint Polgár területe már a honfoglalás előtt lakott volt. A korai Árpád-kori településről kevés írásos adat maradt fenn. A település nevét először az 1220 körül készült Váradi Regestrum említi, majd az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben Polkar alakban fordul elő, mint templomos hely.

Birtokosok a középkorban

A középkorban Polgár a Perényiek, majd a Hunyadiak birtoka volt.

• 1493-ban Bakócz Tamás, egri püspök szerezte meg,
• 1501-ben pedig átadta az egri káptalannak.

A török hódítás idején a káptalan elmenekült, így 1613-ban a polgáriak hajdúszabadságot szereztek Forgách Zsigmond országbírótól. Ezzel több mint egy évszázadra megszűnt a káptalan földesúri joghatósága, Polgár pedig a hajdúvárosok sorába illeszkedett.

A reformáció és visszatelepítés

A reformáció hatására a 17. század végén a településen főként reformátusok éltek. Az 1699-es templomösszeírás szerint Polgáron egy nagyobb kőtemplom volt a reformátusok kezén, katolikus jelenlétről ekkor nem tudunk. A káptalan 1699-től kezdte visszaperelni birtokait. Bár a hajdúk ellenálltak, 1716-ra katonai nyomás hatására ismét a káptalan földesurasága alá kerültek. A református lakosság nagyrészt elköltözött, így a települést 1727-ben katolikus jobbágyokkal telepítették újra, és ekkor a plébánia is visszaállításra került.

Templomépítések

• 1733-tól megkezdődtek az új templom építésének előkészületei.
• 1748-ban szentelték fel az első templomot, építtetője Komáromy János egri
  kanonok volt.
• A pestisjárvány (1738–1740) idején tett fogadalom nyomán a hívek Mária-
  kápolnát építettek a temetőben (1768-ban).

Az első templom a 19. század közepére szűknek és rossz állapotúnak bizonyult, ezért lebontották. Az új templom Hild József tervei alapján épült meg, és 1858. augusztus 15-én szentelte fel Bartakovics érsek a Nagyboldogasszony tiszteletére.

20. századi átalakítások

• 1945-ben a homlokzati torony és Kovács Mihály Mária mennybevitele
  oltárképe elpusztult.
• A helyreállítás gyorsan megkezdődött, 1947-re ismét használhatóvá vált a
  templom.
• Teljes felújítása 1958-ban fejeződött be.
• A tetőszerkezet hibái miatt a hajó beázott, ezért 1969–1970-ben belső
  renováció történt.
  • Új belső festést készített Kákonyi Asztrik,
  • és kialakították az új liturgikus teret.

Fogadalmi emlékhelyek

Az 1873-as kolerajárvány megszűnése után a hívek hálából fogadalmi Kálváriát emeltek a régi temető helyén.