Nem mindennapi élményben volt részük azoknak, akik március 31-én szombaton, délután részt vettek a Lengyel József káplán atya által szervezett és vezetett első Városi Keresztúton. Azok a hívek, akik úgy gondolták, hogy tanúságot tesznek Polgár népe előtt Krisztusról, a templomban gyülekeztek.

József atya a következő szavakkal köszöntötte a jelenlévőket: „…Mielőtt elkezdenéd a keresztutat, gondolj arra, hogy Krisztus jelen van, s hogy ő valóban végigjárta ezt az utat….” A köszöntés után káplán atya megszentelte a kb. 40-45 kg súlyú és 3 méter magas tömör fenyőből készült keresztet, illetve azokat a kis nyakba akasztható kereszteket, amelyeket a keresztutat járó zarándokok kaptak ajándékba. Ezután elkezdődött a keresztút, - az egyes stációk a város különböző pontjain voltak - melynek során, akik imádkozták az adott állomás imádságát, a keresztet a következő állomásig ők vitték tovább. A stációk között közösen énekeltünk és a Rózsafűzért imádkoztuk.

Megható és egyben jóleső érzés volt látni, hogy senki nem vonakodott vállára venni a hatalmas keresztet –ami még úgy is nehéznek bizonyult, hogy egyszerre 5-6 személy vitte. Az utolsó állomás befejező imája és József atya áldása után az ifjúsági hittanosok vették vállukra a keresztet és együttesen, ki- ki beszélgetve, imádkozva visszatértünk a templomba, ahol hat órakor kezdetét vette a szentmise.

Remélem ezzel az alkalommal hagyományt teremtettünk, s ezután nem múlik el nagyhét városi keresztút nélkül Polgáron sem. Nem könnyebb és nem nehezebb a mai világban Jézus mellé állni, mint abban az időben Veronika, vagy Cirenei Simon tette, vagy tesszük mi ma.

Köszönet illeti József atyát, aki magára vállalta a szervezés körüli teendőket, összeállította a stációk szövegét, és köszönet illeti mindazokat, akik Polgáron első alkalommal indultak el a kereszt után.

Jézusom, köszönöm neked ezt a keresztutat! Köszönöm, hogy felismertem keresztjeimet, melyeket naponta vállamra kell vennem, és melyekkel követhetlek Téged. Most már tudom, hogyan kell őket elfogadni; hogyan kell lemondani, megbocsátani és szeretni. Most már tudom, hogyan kell a világnak meghalnom és elébe mennem az –Életnek. Köszönöm, hogy most már úton vagyok országod felé, hogy igazán a Te gyermekeddé és a Te örömöddé válhassak. Ámen.

 Oláh Annamária

Állomások

Az első állomás – Jézust halálra ítélik – Templom, a Ministránsok állomása „…sokszor milyen nehéz a hallgatás, amikor úgy érzed igazad van…
Uram taníts meg engem hallgatni, ha igazságtalanság ér, hogy irántad való szeretetből elviseljem a fájdalmat.”

A második állomás – Jézus vállára veszi a keresztet – az Önkormányzat, a Veritas Férfiklub állomása „…Az Üdvözítő önként hajol le nehéz keresztjéért. Uram adj erőt, hogy a szenvedést, amelyet te küldesz rám, vonakodás nélkül, kitartóan és örömmel viseljem….”

A harmadik állomás – Jézus először roskad le a kereszt alatt –Kopjafa a Képviselő Testület tiszteletbeli tagjainak állomása „…Uram, összeestél a kereszt alatt, amelyet én raktam a válladra. Add, Uram, kegyelmedet, hogy a kísértésnek míg nem késő, bátran ellenálljak, s hogy kerüljem a bűnre vezető alkalmakat…”

A negyedik állomás – Jézus találkozik édesanyjával – a Posta a Képviselő Testület női tagjainak állomása „…Mária követte Fiát, s anyai szíve mélyéig együtt szenvedett vele a keresztúton. Édesanyáddal való találkozásod által taníts meg arra, hogy én is megértő, tapintatos legyek embertársaimhoz, főként szüleimhez, testvéreimhez, barátaimhoz, ha szenvedni látom őket…”

Az ötödik állomás – Cirenei Simon átveszi a keresztet- az Általános Iskola, a hittanos gyerekek állomása „…Simon habozik, de vállára veszi az Úr terhét. Ezért jutalmul megkapta később a hit kegyelmének ajándékát. Íme így jutalmazza meg az Úr azokat akik önként segítenek a szenvedőkön. Uram, nyisd fel szememet, hogy észrevegyem magam körül az emberek szenvedését...”

A hatodik állomás – Veronika letörli kendőjével Jézus verítékét – a Mentőállomás a cserkészek állomása „…Veronika csekély szolgálatot tett az Üdvözítő szenvedéseinek enyhítésére. Ezért örökbe kapta kendőjén az Úr arcának képmását. Uram, te nagyon fontosat mutattál meg nekem: az igazi hála erényét. Sugározd rám szent arcod vonásait….”

A hetedik állomás – Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt – az 1956-os emlékmű a Képviselő Testület férfi tagjainak állomása „…Az üdvözítő most azokért a bűneidért szenved, amelyeket újra, meg újra elkövetsz, amelyektől oly nehezen tudsz megválni: legfőbb hibáidért. Uram, adj erőt az igaz elhatározáshoz, hogy végérvényesen tudjak szakítani a bűnnel, amelybe oly gyakran visszaesem…”

A nyolcadik állomás – Jézus szól a síró asszonyokhoz – a Caritas – ház a Caritas csoport állomása „… Az asszonyok megrendülnek a szenvedő Jézus láttán. Pedig jobban tennék, ha hívő lélekkel követnék őt. Add, Uram, hogy az emberek szóbeszédével nem törődve, alázatos tettekkel kövesselek…”

A kilencedik állomás – Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt – Pápai Mária lakása előtti tér Cursillo csoport állomása „…Uram, harmadszori összeroskadásod által könyörülj azokon, akik elvakultságukban elfordulnak tőled, hogy szent szenvedésed gyümölcse ne vesszen kárba az ő számukra sem…”

A tizedik állomás – Jézust megfosztják ruháitól – a Buszállomás az Énekkar tagjainak állomása „…Megkezdődnek az előkészületek Jézus keresztre feszítéséhez: sebekkel borított lázas testéről lerángatják a ruhát. Uram, taníts meg arra, hogy testemben a Szentlélek templomát tiszteljem, s megvédjem a megszentségtelenítéstől…”

A tizenegyedik állomás – Jézust a keresztre szegezik – a Szovjet emlékmű előtti tér a Hitoktatók csoportjának állomása „…Uram, mindenedet elvették. Most elhagyatva fekszel a keresztfán… Uram, taníts meg a lemondásra! Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni. Ha szenvednem kell, ne kürtöljem világgá. Veled megfeszített Üdvözítőmmel együtt akarom a gyötrelmemet elviselni s fölajánlani a magam és mások bűneiért…”

A tizenkettedik állomás – Jézus meghal a keresztfán – Kálvária bejáratának keresztje a Plébánia állomása „…Az Úr most hozza legvégső áldozatát, amely minden eddigit felülmúl és betetőz: három, kínokkal teli órán át viaskodik a halállal. S ekkor kiadja lelkét. Utolsó szavai a mennybe szállnak, az Atyához, akinek akaratát most teljesítette. Uram, kereszted lábánál állhatatosan kérlek, ajándékozz meg engem az őszinte és derűs engedelmesség lelkületével. S ha nehéz meghajolnom, pillantsak szent keresztedre, s jusson eszembe a te gyermeki engedelmességed mennyei Atyád iránt…”

A tizenharmadik állomás – Jézus testét leveszik a keresztről – Kálvária –kápolna és Mária szobra a Mária Légió állomása „…Ekkor jön Arimateai József, leveszi Jézus testét a keresztről és Mária ölébe helyezi. Mária még egyszer anyai karjai között tarthatja Üdvözítőjét. Uram, ha hitem erősebb volna, nem lennék olya türelmetlen. Mária a benned való hitből merítette nyugalmát. Hadd tanuljak tőle csendes alkalmazkodást, ha bajt, szerencsétlenséget küldesz rám…”

A tizennegyedik állomás – Jézust a sírba teszik – Kálvária – Szent Sír a Rózsafűzér imacsoport állomása „… Csak néhány hűséges híve viszi az Úr testét a sírhoz. Csend van, fájdalmas némaság. Szomorú ez a menet, de a béke lebeg fölötte. Uram, most vége keserű szenvedésednek! Itt nyugszol a sírban. De hamarosan felvirrad dicsőséged napja, amikor a bűn, a halál és a pokol fölött aratott győzelmed nyilvánvaló lesz…”

A tizenötödik állomás – Jézus feltámad halottaiból - Kálvária-domb hármas keresztje az Ifjúsági hittanosok állomása „… Uram Jézus, te nem az üres sírban, hanem itt vagy velünk az Oltáriszentségben. Mi pedig lélekben sietve visszük az örömhírt, feltámadásodról tanúskodva, őrizve az egységet az apostoli közösséggel, az egyházzal…”

Kapcsolódó anyagok: képek