Már nem lepődünk meg plébánosunk, Levente atya újabbnál-újabb ötletein, amit vagy az egyházközség, vagy a hívek javára talál ki. Hiszen az Ő rendkívüli ötleteit már évek óta tapasztaljuk. Azt hiszem, Gábor atya személyében ehhez most társra is talált.
Most azonban olyan ötlettel állt elő, amivel most mégis sikerült meglepnie bennünket!
Meghívást kaptunk ugyanis december 22-re egy közös vacsorára a plébánia és a templom dolgozói, kisegítői. A vacsorameghívás rendkívüliségét az jelentette, hogy a két Atya készít vacsorát a dolgozóknak. Nem tudtuk elképzelni, mit tudhatnak készíteni 12-14 embernek papjaink, hiszen ezt a képességüket még nem ismertük.
Tudjuk azt, mi templomba járó hívek, hogy karácsony előtt, mint minden nagy ünnep előtt a papok nagyon elfoglaltak. Éppen ezért ez az esemény külön terhet, szervezést, időzítést jelentett számukra. Ráadásul egy nem várt, szomorú esemény is bekövetkezett a Levente atya családjában, haláleset történt. Mi, meghívottak gondoltunk arra, hogy le kellene fújni a vacsorameghívást. Levente atyának ez eszébe sem jutott. Ezt ő megígérte és be is akarta tartani! Így ez a nap temetéssel, vizsgáztatással tette még zsúfoltabbá az egyébként is zsúfolt napját Levente atyának. Gábor atya sem bővelkedett az idővel, ő ugyanis délelőtt is délután is temetett, ezen felül rá várt a bevásárlás nem könnyű feladata is.
Izgatottan vártuk a nagy napot, el sem tudtuk képzelni (mi gyakorlott háziasszonyok sem), hogy ilyen zsúfolt nap után, hogy tudnak az atyák elkészülni a megbeszélt időre egy ünnepi vacsorával.
Végül 22-én 6 óra után pár perccel megérkeztünk. Papjaink kedvesen, igazi házigazda módjára fogadtak bennünket. Gyönyörűen megterített, ünnepi asztal várt ránk. Égtek a gyertyák, karácsonyi díszek csillogtak az ünnepi asztalon. Az előétel már tányérjainkon volt, és miután helyet foglaltunk, az aperítiv sem maradt el. Finom ágyas-pálinkával kezdtünk, majd az előétel után erőleves, párolt, finoman fűszerezett hal, csirke mellfilé következett különböző, sokféle zöldségből készült körettel. A húsos zöldségsaláta után a desszert gyümölcsökből készült. A gyümölcsök először szerzetes pálinkával lettek „megbolondítva”, majd tejszínnel ízesítve.
„Természetesen” vendéglátóink arra is ügyeltek, hogy „meg ne ülje” a gyomrunkat a sok finom falat, kívánságra (ki milyet óhajtott) vörös, - és fehér bor választékkal „öblíthettük” le a vacsorát. Végül mindannyian kaptunk egy kis angyalkát az otthoni betlehemünkbe.
Minden nagyon finom volt, és ezt az egészet betetőzte még az, hogy (zömmel nők voltunk) felajánlottuk, a segítségünket a „romok” eltakarításában, de ezt az atyák egyértelműen elutasították. Ők vendéglátók voltak, mi pedig „a” vendégek, ezt Ők végig így kezelték. Az egész felszolgálás pincéreket meghazudtoló precizitással történt!
Köszönjük ezt a rendkívüli ötletet, és a csodálatos kivitelezést mindkét atyának, feledhetetlen élmény marad mindannyiunk számára. Azt hiszem „karácsonyfáink alatt” a legfényesebb díszek egyik lett ez az igazi szép ünnepi együttlét.
Ez a vacsora, a vendégfogadás „10 pontos”!
Hálás szívvel köszönjük egész évi áldozatos munkájukat, imáikat, szeretetüket és így kívánunk Mindkettőjüknek Istentől megáldott, szeretetben, egészségben, békességben gazdag, nagyon boldog Új Esztendőt.
Ducsai Istvánné
Kapcsolódó anyagok: képek
