Ez év augusztus 12-én ünepelte a polgári egyházközség a környező falvak híveivel együtt templomának búcsúnapját. A templom titulusa a Boldogságos Szűz Mária Mennybevétele, népies nyelven Nagyboldogasszony. Az ünnepi szónok a nemrég érkezett Horváth László, új káplán atya volt. Elmélkedésének fő gondolata az áldozat és a hazaérkezés volt. Mindkét gondolat Mária életében is jelen volt, hiszen áldozatot kívánt elfogadni egy olyan Megváltót, akinek sorsát a próféták úgy jövendölték: "föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak" (Iz.). Máriának további áldozatokat jelentett lemondani Egyszülöttjéről, és elengedni a nyilvános működésre. A legnagyobb fájdalom életében, amivel mindannyian egyetérthetünk, elveszítenie és eltemetnie Fiát. Ez az együttérző áldozat avatta őt a Megváltó társává. Krisztus mennybemenetele után Mária is égi honvággyal a szívében várta az újbóli találkozását Istenben, a Fiával.

Nagyboldogasszony ünnepének üzenete, hogy Mária hazaérkezett, testestől-lelkestől a mennyei dicsőségbe felvétetett. Ennek a hitigazságnak a jelentése mindenegyes keresztény ember öröksége, hogy az ember léte folytatódik a halál után is egy megdicsőült állapotban.