Egy email-en keresztül kaptunk tájékoztatást arról, hogy Rómában az olaszok jubileumi ultreyát szerveznek. 50 éve működik Olaszországban a culsillo és ennek megünneplését kiterjesztették az európai országok cursillosaira is.
Így került sor nálunk is egy culsillós csoport megszervezésére, és kiutaztatására, erre az alkalomra.
Miután megtudtuk ezt a lehetőséget, kaptunk két napot gondolkodásra. Ezt nem lehetett kihagyni!
Április 28-án éjjel indultunk el Budapestről a nagy útra. Ami nagyon vonzóvá tette ezt az ultreyát (cursillós találkozót), az a Szentatyával való találkozás volt. Természetesen nagyon csodálatos volt az tudat is, hogy 7000 cursillós fogja együtt ünnepelni (a ma már az egész világon elterjedt) csodálatos imaformát.
Az első olaszországi programunk az Orvietóban volt. Megtekintettük a Dómot, ami Itália egyik legkülönlegesebb temploma. Itt töltöttünk másfél órát, majd Róma környékén lévő szálláshelyünkre mentünk. A vacsora után kellőképpen kifáradva estünk be az ágyba. Másnap a Vatikáni múzeumot néztük meg, ami csodálatos élmény volt. Leírhatatlan művészeti kincsekben, ókori leletekben gyönyörködhettünk!
Második nap délután került sor a pápai audienciára az Európai Ultreya résztvevőivel együtt. A beléptetés a VI. Pál terembe több mint egy óráig tartott. Előtte már mindannyian megkaptuk a csomagot, amiben a beléptetéshez szükséges „kellékek” voltak. Egy szép selyemsál, aminek az egyik végén a Szentatya fényképe, a másik végén pedig a cursillós halacska (a cursilló jelképe) van. Volt a csomagba egy kitűző, amin szintén a Szentatya fényképe látható. Kaptunk egy válltáskát is, amin ennek az ultreyának az emblémája van. Így „felszerelve” mentünk be az audiencia helyszínére.
Az ünnepség tanúságtételekkel kezdődött (ami sajnos olasznyelven volt), A Szentatya megérkezését szűnni nem akaró taps, éljenzés fogadta. Ahol végig ment, száz-meg száz kéz nyúlt felé, mindenki kezet akart fogni vele. Az útjában lévő kisgyermekeket, megáldotta, megpuszilta. Odament a kerekes-székes emberekhez, megáldotta, megsimogatta őket, beszélt hozzájuk. Aztán a csoportok delegáltjai mentek hozzá. A mi delegáltunk a sátoraljai börtön rabjainak ajándékát vitték a Szentatyának. Ennek az ajándéknak a története az, hogy a magyar cursillós papok megszervezték a börtön cursillót. A rabok ezt a kezdeményezést örömmel fogadták és készítettek egy ajándékot a Szentatyának. Az ajándék egy kéz, amin bilincs van. Ez a kéz egy Szentíráson nyugszik és a bilincs kulcsa szintén a Szentíráson van. A Szentatya láthatóan meglepődött az ajándék láttán, de hamar megértette a jelentését.
Megnéztük a Szent Domitilla katakombákat, majd a Falakon kívül a Szent Pál Bazilikába mentünk. Itt került sor az Európai Ultreya másik csodálatos eseményére, a Szentmisére, ahol szintén jelen volt a 7000 európai cursillós.
A római programok után Assisibe mentünk, ahol először szétnéztünk a városban, majd a Szent Ferenc bazilikába mentünk, ahol megtekintettük Szent Ferenc sírját is. Ez a templom a 13. században épült, 2000 óta a világörökség része. Mi ketten az idegenvezetővel szabadprogram alatt megnéztük a Szent Klára bazilikát is, ahol a Szent sírja és ruhái is láthatók. Végül a perugiai szálláshelyünkre mentük, innen indultunk haza május 3-án.
Szerettem volna nagyon rövid lenni, de ennél rövidebben ezeket az élményeket nem tudtam leírni! Még mindig nagyon sok mindent tudnék mesélni, de lehet, hogy unnátok!
A képek talán érzékeltetik valamennyire az élményeinket!
Rapcsák Judit és Ducsai Istvánné
Kapcsolódó oldalak: képek
