1931. szeptember 23.-án született, Polgáron 6 gyermekes családban.

Szülei, szerény körülmények között éltek, de annál nagyobb szeretetben nevelték gyermekeiket.

Az alsó tagozatot a zárdában végezte, ahol apácák tanítottak.  4 polgárit végzett, amely abban az időben magas iskolai végzettségnek számított.

Otthon és az apácáktól megtanulta a megélt hitet, Isten szeretetét. Kicsi gyermekként, amikor édesapja készülődött a hajnali Rorate misékre, bár édesanyja nem költötte fel, mégis felébredt és a világ összes kincséért sem maradt volna le. Kedves emlékként őrzi szívében a nagypénteki „Jézuskeresést”: a gyermekek éjszaka kimentek a Kálváriára, és virrasztottak a szent sír mellett.

Felnőtt korábban, sokszor állították válaszút elé, hogy vagy templomba jár, vagy elveszíti állását. Ő mindig a Jó Istent választotta. Sem vasárnapi szentmisét, sem hajnali misét vagy litániát nem hagyott ki, azért, mert lett volna valami fontosabb dolga.

1953. november 14.-én házasságot kötött, amely házasságból 1 leánygyermekük született. Jó szívvel viselte övéi gondját: szerető szívű hitvestárs és édesanya volt. Ellátta családját, végezte munkáját, de mindig volt ideje eljutni a templomba, Isten házába, s itt kért és kapott segítséget, erőt.

Már fiatalasszony korától állhatatosan elzarándokol olyan kegyhelyekre, mint Máriapócs, Márianosztra, Máriabesnyő és teszi ezt a mai napig.

Van 2 unokája, és 3 dédunokája. 18 éve, özvegyként él.

Elkötelezettsége a keresztény értékrend mellett, abban is kifejeződik, hogy belépett a Keresztény Demokrata Néppártba, és fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel igyekszik itt is helyt állni.

A vallás, Isten szeretete mindig is központi helyet foglalt el életében, mind a mai napig aktívan részt vesz katolikus közösségünk életében.

Több mint 30 éve tagja a Rózsafüzér társulatnak, ahol társanya, azaz csoportvezető. Tagja a Mária Légiónak és évek óta imádkozza a Lourdes-i ájtatosságot.

Az Egyház képviselő testületének évekig volt tagja, jelenleg, pedig mint tiszteletbeli tag segíti tanácsaival, véleményével a testület munkáját.

Beteg embertársairól sem feledkezik meg. Nagy szeretettel viszi, amikor szükség van rá, az Oltáriszentséget.

Akik ismerik, tudják, hogy mindenki felé mosolygós arccal fordul, és van néhány jó szava mindenkihez.

Isten éltesse még sokáig a mi Annuska néninket, és legyen Ő példa a mai fiatalságnak, állhatatosságban, emberségben és Isten iránti elkötelezettségben.