Minden pap életében eljön az a pillanat, amikor egy-egy helytől, közösségtől elköszön, hiszen a Főpásztorán keresztül Jézus máshová küldi, hogy azon az új helyen teljesítse küldetését. Ez év augusztus 1-től én is egy új helyen, a Szent Anna Székesegyházban, Debrecenben igyekszem teljesíteni küldetésemet.
Ilyenkor nagyon nehéz megszólalni, illetve írni. Ennek ellenére megpróbálom leírni mindazt, amit érzek, gondolok.
A Kedves Testvéreket, valamint Polgár város lakosait, illetve mindazokat, akik a Polgári Egyházközség fíliáiban élnek (Görbeháza, Újtikos, Tiszagyulaháza és Tiszadob), nem is két éve ismerhettem meg, hiszen már a diakónusi időben kezdődtek a kapcsolataink. Elmondhatom, hogy szinte a szárnyuk alatt nőttem fel és telt eddigi papi életem jelentős szakasza. Éppen ezért hálás vagyok a Mindenható Istennek, hogy befogadtak és segítettek, támogattak. Levente atyának külön köszönöm a jóindulatát, kedvességét, illetve tanácsait. Nagyon jó volt, amikor szabadidőnk jelentős részét együtt töltöttük, együtt nevethettünk. Ugyancsak hálás vagyok a kántorainknak, akikkel a Szentséges Liturgiát elmélyülten ünnepelhettük meg napról-napra. A sekrestyéseinknek is hálával tartozom a munkájukért, valamint, amiért mindig hűségesen beöltöztettek a liturgikus ruhákba. Hálásan megköszönöm hitoktatóinknak, hogy tapasztalataikat átadták, illetve egy-egy ünnepség, közösségi együttlét alkalmával segítségemre voltak. Ugyancsak hálás szívvel köszönöm meg a plébánia segítőinek a kedvességét, figyelmességét, segítségét, akik mindent megtettek, hogy otthonosan érezzem magam a már otthonommá vált plébánián. Hálásan köszönöm meg az imacsoportok (Mária Légió, Rózsafüzér társulat, Cursillo) szeretetét, hogy befogadtak és lelkileg sokban gazdagítottak. Megköszönöm a képviselő-testület tagjainak, illetve a Karitász csoport tagjainak a nagylelkűségét, amellyel párosult tapasztalatuk átadása is. Megköszönöm a ministránsoknak az oltárszolgálatát. Hálás vagyok az időseknek, akik életbölcsességeiket megosztották velem, ugyanakkor a lelkesedésüket, hitüket is kifejezték. A fiataloknak, gyermekeknek megköszönöm az őszinteségüket, az ártatlan lelkületüket, ragaszkodásukat, amelyet nemcsak a templomban vagy az iskolában, hanem az utcán is kifejeztek. Hálásan megköszönöm elhunyt jótevőimnek is az áldozatos életüket, munkájukat, segítségüket. A Mindenható Isten már elkezdte megjutalmazni őket és ez mindig így lesz.
Megköszönöm a barátságokat is, amelyeket nem fogok elfelejteni sohasem. Nem véletlenül szoktam mondani, hogy: „Van autó, telefon, INTERNET...”, amelyeket még jobban lehet használni a kapcsolatok ápolása érdekében. Mindenkinek hálás vagyok a szeretetéért, kedvességéért, figyelmességéért, a humorért, jókedvért.
Előfordulhatott, hogy valakit megbántottam. A legnagyobb tisztelettel és őszinteséggel kérek bocsánatot mindenkitől, akit megbántottam. Természetesen az is előfordulhatott, hogy valamit nem jól, helyesen tettem. Ugyancsak mélységes bocsánatot kérek ezért mindenkitől, illetve igyekszem ezen hibáimból is tanulni. Lehet, hogy nem mindig sikerült egy frekvencián lenni mindig és mindenkivel. Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy mindent a papságom lényegéből, a Szentséges Tradicionális Liturgiából élek meg, amely életünk minden területét átjárja. „Serva ordinem et ordo servabit te!” (Őriz meg a rendet és a rend is megőriz téged!) Ebből adódhattak akár nézeteltérések is.
Mindig emlékezni fogok a Polgáron és környékén élőkre, illetve a már Örök Életbe költözöttekre is, akiket minden Szentmisébe belefoglalok. Ha Debrecenben járnak, szeretettel várok mindenkit, illetve amikor Polgár környékén járok, örömmel fogok megállni akár egy pihenő erejéig is, illetve ezután is áldásomat adom az itt élőkre, amikor úton leszek.
Ahogy az úr Jézus búcsúzott, úgy teszem én is: „Békességet hagyok rátok!” Az Úr Békéje legyen Mindnyájukkal!
Rev. Papp Péter
