Szilveszter estéjén – hálaadó szentmise keretében – megáldásra került az új oltárkép, amely a Szeplőtelen Szűz mennybevételét ábrázolja. Kovács Attila festőművész alkotása Juhász Anna nagylelkű adománya révén készült el rekord idő alatt, kevesebb mint egy év alatt. A monumentális alkotás 8,5 méter magas és 3,5 méter széles méreteivel egyből magával ragadja a templomba térőt.
Miért ábrázoljuk a szenteket képek és szobrok formájában? Az ószövetségi képtilalom alól, melyről a Kivonulás Könyvében olvashatunk, kivételt képezett a zsidó nép életében a frigyláda elkészítése. A kerubokat ábrázoló szent láda végig kísérte a választott nép életét a Sínai hegyen történt szövetségkötéstől, kifejezve Isten személyes jelenlétét, népével való együttélését. A képek jelenléte, az ábrázolhatatlan ábrázolása az Isten megtestesülésével beteljesedett. A láthatatlan Isten láthat formában megjelent közöttünk, emberré lett, hozzánk hasonló. Karácsony tehát az az esemény is, amikor végérvényesen feltárul Isten titka. De már előre tekintve nagypéntek drámája is érzékelhető. A jeruzsálemi templom függönye kettéhasadt, láthatóvá vált a Szentek Szentje, ami eddig rejtve volt. Isten megjelent és velünk maradt. Az apostolok megrendítő módon arról adnak hírt, hogy „mi láttuk és vele együtt ettünk és ittunk halálból való feltámadása után.” XVI. Benedek pápa a képekkel kapcsolatosan ezt írja: „A teljes képnélküliség az Isten emberré válásában való hittel összeegyeztethetetlen. (…) A szépnek azok a képei, melyekben a láthatatlan Isten titka válik láthatóvá, a keresztény kultuszhoz tartoznak. A képrombolás nem keresztény döntés.” Amikor a képek ábrázolásáról beszélünk, illetve ezzel találkozunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy nem fényképekről van szó. Azok lényege abban áll, hogy a csupán tapasztalati világból kivezessenek minket és egyfajta új látásra tanítsanak. A kép ábrázolása belső látásból fakad és a szemlélőt is erre akarja indítani. A kép a liturgiát szolgálja – írja a pápa. S hogy más oldalról is megközelítsük a témát, szeretteink képét sem azért tartjuk értéknek, mert az a papír, vagy tárgy, mely őrzi képmásukat, önmagukban értékesek, hanem emlékeztetnek bennünket a velük való bensőséges, meghitt kapcsolatra. Így vagyunk a szentek ábrázolásával is.
A polgári templom a Boldogságos Szűz Mária dicsőséges mennybevételének ünnepén (augusztus 15.) tartja a búcsúját. XII. Piusz pápa a kereszténység egyetemes hitét hirdette ki 1950. november 1-jén Mária mennybevételének dogmájával. Nagyboldogasszony régies elnevezése Mária elszenderülése. Az Istenszülőt ugyanis a sírbolt és a halál le nem győzhette, mert mint az Életnek Anyját, az Élethez költöztette az örökszűz méhének Magzatja – hirdeti a keleti egyház. Ezt a hittitkot jelenítette meg Kákonyi Asztrik atya is, freskó technikával, mely 23 évvel a dogma kihirdetése után, 1973-ban készült. Modern alkotás lévén, mely teológiailag helyesen jelenítette meg a dogma mondanivalóját, de nem illeszkedett bele a klasszicista templom belső terébe. Ezért került sor a hagyományosabb és az építészeti stílushoz is közelebb álló olajkép megfestésére. Kovács Attila mély hittel és odaadó, szorgalmas munkával vágott bele a nem mindennapi feladatba. A kép felső részében a Szent Szűz angyalokkal körülvéve már az égi dicsőségtől övezve jelenik meg, az alsó részben pedig az apostolok csodálkozó tekintettel szemlélik az eseményt.
Szolgálj az új oltárkép Isten dicsőségét és a szemlélőt emlékeztesse Isten hatalmas tetteire és ígéretére: bennünket is részesíteni akar az ő elpusztíthatatlan örök életében.
A képeket Polonkai Gizella készítette.
Kapcsolódó anyagok: képek
