Ezt a tábort a tanév végi hittanórákon kezdtük megálmodni és megtervezni a gyerekekkel, és a megvalósulása augusztus 9-11-re esett.

A napközis foglalkozásba természetesen az alsós tagozatosok illetve az ovis hittanosok nagyjait csoportosítottuk. Célunk ezzel a három nappal elég széleskörű volt, ugyanis a kicsiknek bemutattuk és igyekeztünk foghatóvá tenni a keresztény élet alapjait.

A rendszeres és mindenért hálaadó imádság Isten felé, valamint egymás elfogadása, értékelése és szeretete.

Első napunk reggelén elindítottuk az angyalos játékunkat. Bizonyára ez sok ember számára ismerős, akár még a régi időkből is. Igen ez a játék már megélt egy jó pár évet, de még ma is tökéletesen alkalmas arra, hogy megtanítson minket az egymásra való odafigyelésre. Egyben sok érdekességet és meglepetést is hordozva magával, főleg a nap végi megbeszélések alkalmával.

Napunkat a templomban folytattuk, ahol többek között a szükséges viselkedési szabályokat ismertük meg, és talán nem is maradt a templomnak olyan része, amit ne fedeztünk volna fel.

Ebéd után csendes pihenőt tartottunk, ahol értékeltük a csendet és a pihenést egyaránt, közben pedig tanúságos meséket hallgattunk. Délután kézműves foglalkozáson vettünk részt, amiben köveket festettünk és díszítettünk tájképnek megfelelően, megcsodálva ezzel Isten csodálatos teremtő művét.

Másnap csoportokra lettek osztva a gyerekek, és így különböző feladatokat kellett megoldaniuk, mint például, „Ki mit tud hittanból”. Az igazi aktivitást akkor értük el, amikor a tábortűzi műsort kellett összeállítaniuk. Folytak a lázas tervek és a próbák, de közben pihentetés képen kezeinket ismét ügyességre formáltuk. Nem feledkeztünk a meg a csodálatos napsütésről sem, így kerékpárral átmentünk Újtikosra. Megismertük a helyi templomot, majd a játszótéren átadtuk magunkat a játék élményének.

Harmadik nap elkészítettük a mosolygós virágunkat, amiből aztán később egy érme lett, másik oldalán életigével, útravalóul az együtt töltött idők emlékére. Ezzel megtanultuk, hogy mindig van okunk az örömre, hiszen Jézus Örömhírt hozott el nekünk. Délután már semmi sem tartotta vissza kis csapatot a tábortűz izgalmától, hiszen vendégeket is vártunk. Mindenki meghívta a szüleit, testvéreit, nagyszüleit. Ezúton szeretném megköszönni a családoknak azt a sok segítséget, amivel támogatták munkánkat, és hogy közreműködésükkel létrejöhetett ez a szép három nap. Külön köszönet a szakács néniknek, akik olyan finomakat főztek, hogy némelyik táborozónak még az étvágyát is képesek voltak megváltoztatni. Végül, de nem utolsó sorban köszönjük Levente atya és Gábor atya támogatását és látogatását. Egyszóval mindenkinek hála és bízunk benne, hogy jövőre ugyanitt, ugyanezt, tovább folytathatjuk.

Kati néni

Kapcsolódó anyagok: képek