Újra útra kelt a Polgári Egyházközség „zarándok csapata”. László atya jobbnál jobb ötletekkel áll elő, hogy a határon túl élő magyar testvéreinkkel találkozhassunk, együtt imádkozhassunk velük. Megismerjük múltunk fontos történelmi állomásait, nagyjaink életének, történelmi jelentőségű tetteiknek helyszíneit.
Amikor László atya kihirdette a nagyváradi zarándokút szervezését, néhány nap alatt a lelkes kis csapat megtöltötte a busz összes férőhelyét. Boldogan megyünk magyar testvéreinkhez, örülünk, hogy megnézhessük a magyar történelem nevezetes városait.
Indulás előtt betértünk templomukba, kértük a Jó Isten kegyelmét, segítségét utunkra. László atya –szokásához híven- felkészült „idegenvezetésből” és már az úton nagyon részletesen ismertette Nagyvárad nevezetességeit, történelmét. Beszélt Szent László királyról, Nagyváradhoz kötődésről, a Szent Lászlóról elnevezett plébánia- templomról, annak történetéről.
Ezen felül a buszon időnk nagy részét imádkozással, énekléssel töltöttük. Persze azért beszélgetésre, evésre, ivásra is szakítottunk időt.
Megérkezésünk után első utunk a székesegyházhoz vezetett. László atya már a buszon elmondta, hogy a székesegyházat II. János Pál pápa bazilika rangra emelte.
Szent László király sírjához ugyan nem zarándokolhattunk el, de ereklyéje előtt imádkozhattunk, leróhattuk kegyeletünket. Amíg a felvidéki magyar zarándok csoportra vártunk, megnéztük a székesegyház emeletén lévő kiállítást. Itt őrzik Szent László király hermáját, mellszobrát. Itt található díszes kazettában Szent László koponyacsontja. Láthattunk nagyon szép miseruhákat, kelyheket és különböző csodálatos kegytárgyakat is.
Miután megérkeztek a felvidéki magyar zarándok, a helynök atya bemutatta a székesegyházat, ismertette annak történetét. Ezt követően együtt vettünk részt a szentmisén, amelyet a nagyváradi helynök atya celebrált, a felvidékről érkezett két atya, és László atya közreműködésével. Megható volt a hazánktól elszakított magyar testvéreinkkel együtt imádkozni, részt venni egy közös szentmisén, meghallgatni a szép, tartalmas szentbeszédet.
A szentmise után városnézésre indultunk. Több templomba is bementünk, többek között egy görög katolikus templomot is megnéztünk. Elmentük az úgynevezett gömbtemplomhoz is, ahol ugyan esküvőre készültek, de volt lehetőségünk az esküvő előtt még benézni.
Természetesen a sok szép látnivaló megcsodálása mellett volt időnk egy kis fagyizásra, pihenésre is. Útközben sokat beszélgettünk, nevettünk, nagyon jó hangulatban telt a napunk.
Nagy szükség van arra, hogy ne csak a templomban találkozzunk vasárnaponként egymással. Kell az is hogy töltsünk együtt, kötetlen formában, hosszú órákat, utazásokat, akár napokat is. Ilyenkor van lehetőség arra, hogy jobban megismerjük egymást, beszélgessünk, élményeket gyűjtsünk. Egy hosszabb út alkalmas arra is, hogy beszélgessünk családjainkról, örömeinkről, talán még bánatunkról is. Egy ilyen együtt töltött út után, már ha találkozunk, egy kicsit biztosan másként nézünk egymásra, talán még barátok is lettünk. Megállunk beszélgetni, van közös témánk, szívesen emlékezünk az együtt megélt élményekre. Ezeknek az utazásoknak lehet célja az is –az élménygyűjtés mellett- hogy igazi közösséggé formálódjunk. Jobban figyeljünk egymásra, vegyük észre közösségünk tagjainak örömét, gondját, baját is. Így tudunk segíteni egymáson, ha éppen arra van szükség.
László atya megpróbál minél több programot szervezni, hogy összehozza kis közösségünket, hogy emberileg is kötődjünk egymáshoz. Ez is lehet egy eszköz ahhoz, hogy vonzóvá tegyük az egyházat. Jó lenne, ha észrevennék a kívülállók, hogy mi szeretünk együtt lenni, mi összetartozunk.
Már most, néhány kirándulás után is ott tartunk, hogy várjuk a következő lehetőséget a kiruccanásra, az újabb közös élményszerzésre.
Köszönjük László atyának a jó ötleteket, a szervezést, a lehetőséget, amit megteremt nekünk. Köszönjük az együtt töltött szép napot. Áldja meg a Jó Isten érte.
Ducsai Istvánné
Kapcsolódó anyagok: képek
