Ezrek jöttek már ide oltalmat kérve anyai palástja alá. Az emberi fájdalom, vétek és bánat több alkalommal is könnyeket csalt a jóságos Anya szemébe. Szánalom és részvét látszotta kép arcán, de a könnyek a részvéten túl a megtisztulás reményének fényét is felgyújtották a hívek szívében.
Az isteni kegyelem hírnökei voltak azok. Pillantása gyógyít, könnyei új reményt ébresztenek. A vigasztalás szentélye lett a pócsi kegytemplom.
Így igyekeztünk hét mi is ezen a forró nyári napon, útközben imádkozva, énekelve, hogy lélekben is felkészülhessünk a találkozásra.
Megérkezve hosszú sorokban vonultunk a görög katolikus kegytemplomba, ahol Levente atya vezetésével köszöntöttük a Szűzanyát. Majd a római katolikus templomban is imádkoztunk Hozzá, Aki minden élet forrása.
A szentmise, melyet Bosák Nándor püspök atya celebrált, fél 11-kor kezdődött a kegytemplom előtti téren. A Debrecen-nyíregyházi egyházmegyéből több ezer hívő gyult itt össze, hiszen ezen a napon volt egyházmegyénk búcsúja.
Püspök atya homíliájában beszélt a kegyhely jelentoségéről, arról, hogy az idei év jubileumi: a kegykép harmadik könnyezésének 100. évfordulója. Megemlékezett II. János Pál pápáról, aki a 2005-ös évet az Eucharisztia imádatának elmélyítéseként jelölte meg az egyház számára, s egyházmegyénk e zarándoklat megszervezésével ezt is szeretné elomozdítani.
Külön szeretettel köszöntötte az egyházmegye papjait, diakónusait, akik szintén eljöttek, hogy velünk együtt ünnepeljenek. Beszédében rámutatott arra, hogy milyen fontos és nehéz, s ugyanakkor milyen örömteli és felemelő feladatot vállal az, aki az Úr hívásának engedelmeskedve a papi szolgálatot vállalja. Közösen imádkoztunk értük, majd gondolatban mindenki a Szűzanya elé terjesztette kérését, bánatát, fájdalmát, örömét és háláját.
A szentmise után szentségimádás, s délután litánia következett.
Elköszöntünk a Szűzanyától, s hazaindultunk, útközben imával megköszönve ezt a szép napot.
Mindnyájan arra gondoltunk, milyen rendkívüli érzés volt kézzelfoghatóan megtapasztalni, hogy hitünkben nem vagyunk egyedül, hogy milyen hatalmas közösség részesei lehetünk, s ez mekkora hitet és erőt tud adni.
A közös ima és ének magasba ragadják a lelket, s szívünkbe nyugalom költözik. A búcsú elmúltával is sokáig halljuk még a fülünkben a közös ének hangjait, s az énekből elotöro szép nevet: MÁRIA.
Máriapócsi zarándoklat a fiatalok szemén keresztül…
Idén a rekord meleg mellett, rekord létszámnak is örülhettünk, hiszen egyházközségünkből és az ahhoz tartozó fíliákból négy busznyi hívő zarándokolt el egyházmegyénk egyetlen kegyhelyére, Máriapócsra. Az utazás, mint mindig, most is imádságos, de vidám hangulatban telt.
Az érkezés után imával és a buszon begyakorolt énekekkel köszöntöttük a Szűzanyát. Ezután megpróbáltunk minél árnyékosabb helyet keresni, hogy a szentmisén , melyet Bosák Nándor püspök úr celebrált, csak a köztünk lévő szeretetláng égessen bennünket. Nos, néhányan a napsugaraktól is szenvedtünk elsőfokú égési sérüléseket, de fájdalmainkat felajánlottuk itthon maradt testvéreinkért.
A délután két órakor kezdődő litániáig volt egy kis szabadidőnk, amit többek közt arra is felhasználtunk, hogy megvegyük a búcsúfiát. A szokásos szentképek és máriás kulcstartók mellett idén a szalmakalap számított „sztárterméknek”, amit közülünk is többen beszereztek.
A litánia után elbúcsúztunk a pócsi Szűzanyától, és a csoportok közül utolsóként távoztunk erről a gyönyörű helyről, ahol értünk hullatta könnyeit a Szent Szűz.
Bökő Anna ifjúsági hittanos zarándok
