Egy példát adó, csendes élet…

Életünk során sokféle emberrel, életúttal találkozunk. A zajosabb, harsányabb életutat folytatókra, hamarabb felfigyelünk, talán irigyeljük is őket, a népszerűségük, bohém életmódjuk miatt. Vannak azonban olyanok, akik csendben teszik a dolgukat, nem keresik a népszerűség olcsó kenyerét, és inkább belső békéjük kisugárzása irányítja rájuk a figyelmet. Ilyen ember Kövér József is.

1937. január 17-én született paraszti családban, öten voltak testvérek, ahol nem csak a nélkülözésből jutott ki, hanem az egymás iránti kölcsönös szeretetteljes áldozatvállalásból is. Az általános iskolát Polgáron végezte, majd a technikumot munka mellett, Debrecenben szerezte meg. 31 évig dolgozott a TVK-n váltóműszakban. 1959-ben kötött házasságot Sepsi Líviával, aki református ugyan, de a katolikus templomban esküdtek össze. Nem csak a saját hitét, de a felesége meggyőződését is élte, azzal, hogy az Úr napján – amikor csak tudta -, elkísérte őt a református Istentiszteletre. Így közös életükbe bevonták az Urat, teljessé téve a házasság szentségét. Gyermekük ugyan nem született, de keresztlányukat sajátjukként szerették, kiskorától ők nevelték, tőlük ment férjhez és utána is náluk laktak.

Isten szeretetét, a vallásos lelkületet a nagymama oltotta beléje, aki, „a hóna alatt hordozta magával a Bibliát”. A Szűzanya tiszteletére édesanyja vezette rá, aki a rózsafüzér társulat tagja volt, így sokszor imádkoztak náluk a társulat tagjai.

A munkás évek során, a váltóműszak miatt, sokszor nem volt lehetősége a vasárnapi szentmisére ellátogatni, éppen ezért megfogadta, hogyha nyugdíjas lesz, egyetlen vasárnapot sem hagy ki. A vasárnapi szentmiséken mindig ott látjuk a megszokott helyén, bekapcsolódva a közös imába.

1995-től, az Egyházközség Képviselő Testületének tagja, két cikluson keresztül, azóta pedig tiszteletbeli tag. Az egyházi élethez hozzátartozik a plébánia szépítése, építése is, melyből Józsi bácsi bőven kivette a részét. A szőlőt, a kertet, a pincét művelte, gondozta. Ha valami munka van mindig lehet rá számítani. Jön és segít.

Lelki életének ápolásáról még idős korában sem felejtkezik el, 2006-ban részt vett egy Cursillos lelkigyakorlaton, amely élőbbé tette az Istennel való bensőséges kapcsolatát.

Mindmáig egész életét áthatja ez a csendes odaadás.  Nagyon büszkék vagyunk, hogy átadhatjuk neki, a polgári Egyházközség ezen kiemelkedő díját, a „Pro Ecclesia Polgarinensi” díjat. Kívánjuk, hogy Megváltó Urunk áldja meg továbbra is egészségben és szeretetben közöttünk!

Polgár, 2010. augusztus 15. Nagyboldogasszony ünnepén