Pénteken délután érkeztünk meg a plébániára, ahol már várt bennünket a szolgálat. Öt órától a hívekkel közösen vettünk részt keresztúti ájtatosságon. A szertartás után a plébánia közösségi termében mi is meghallgattuk a Nyíregyházáról érkezett Tomka Magdi nővér előadását, illetve személyes tanúságtételét az Eucharisztia jelenlétérol szerzetesi életében, a Nagyböjti bibliai esték előadássorozat keretében.
A tartalmas előadás és a hívekkel való ismerkedés után meleg vacsorával várt bennünket a Ferenczi család, akiknek fia, Richárd, évfolyamunk tagja, és a szeminárium főduktora, vagyis Hallgatói Önkormányzatának elnöke. A meleg vacsorát a fogadtatás meleg szeretete tette bensőségesebbé és emlékezetesebbé, na és nem utolsóvá, hiszen szombaton este ismét a Ferenczi család vendégszeretetét élvezhettük.
Másnap reggel a közösen elkészített és elfogyasztott nagyon finom reggeli után Laci atyával indultunk Debrecenbe, ahol tartalmas program várt ránk. Sajnos a hóesés nem nagyon kedvezett kirándulásunknak, de a nap ennek ellenére is élményekben gazdag volt.
A Református Kollégium adjunktusa fogadott minket a Kollégium tanácstermében, és ismertette velünk tanulmányi és képzési rendszerűket. Majd Orosz Lőrinc plébános atyát látogattuk meg, aki részletesen ismertette velünk a Szent Anna Székesegyház építésének, illetve jelenlegi felújításának történetét.
Délben Bosák Nándor megyés püspök atya fogadott bennünket meleg ebéddel a Szent József Gimnáziumban, amelyet ily módon, sikerült megtekintenünk. Az ebéd után püspök atya meginvitált a Püspöki Palotában, ahol egy kávé és egy pohár bor elfogyasztása mellett a szemináriumi évek fontosságáról, illetve a papi életben ránk váró szépségekrol és kihívásokról szólt néhány szót több évtizedes tapasztalatai alapján. Ez után lehetoségünk volt arra, hogy a püspöki kápolnában a főpásztorral együtt elimádkozhassuk az Egyház közös imáját, a zsolozsmát.
Este a polgári templomban vettünk részt közös szentmisén, majd pedig ifjúsági hittanon voltunk, ahol részben mi tettünk tanúságot hivatásunkról, részben pedig fiatalok beszéltek arról, hogy ők hogyan tudnak részt venni a papság életében, illetve a hivatások kialakulásában és formálásában.
Mint már említettem, az "ifihittan" után Richiéknél voltunk vacsorán, ahol nagyon finom ételekkel kényeztették az egri kispapságot.
Az egész napos havazás eredményeként jelentős mennyiségű hó lepte el a plébánia udvarát. Hogy még hasznosabbá tegyük magunkat, mielőtt nyugovóra tértünk volna, a természet által adott havat kotortuk el a plébániaudvaron, illetve a templom körül. Így ért véget kirándulásunk második napja.
Vasárnap, nagyböjt első vasárnapján mindnyájunknak lehetősége volt arra, hogy egy-egy szentmise keretében, az áldozás után tanúságot tegyünk hivatásunkról, illetve arról, hogy mit jelent számunkra a diakonátus szentsége, amelyben június hónap folyamán fogunk részesülni, ki-ki a saját egyházmegyéjében. A következő helyeken tettünk tanúságot: Polgáron Szabó Zsolt és Mikulyák László, Görbeházán Kovács Attila, Tiszadobon Tóth István, Újtikoson Bodnár Géza, Tiszagyulaházán Papler Pál. Reméljük, hogy sikerült hitelesen tanúságot tennünk hivatásunkról, és minél több fiatal szívében elültetni a hivatás magvait.
A plébániára való visszaérkezés után évfolyamtársunk, Bökő Péter szülei vártak bennünket nagyon finom ebéddel. Mivel ezek voltak polgári tartózkodásunk utolsó órái, próbáltuk minél jobban kihasználni az időt, hogy minél jobban megismerkedjünk vendéglátó atyáinkkal, a Bökő családdal és egymással is, hiszen habár ötödik éve vagyunk évfolyamtársak, mindig tudunk valami újat felfedezni egymásban.
Az idő nagyon gyorsan eljárt, és a nagyon finom ebéd és kedves vendéglátás után hamarosan felszálltunk az Eger felé közlekedő buszra.
Mindannyian nagyon sok és szép emlékkel hagytuk el a várost. A sok mosolygó és kedves ember emléke még nagyon sok ideig a szívünkben marad, és imáinkban hordozzuk őket. A hívekkel való beszélgetésekből tudjuk azt, hogy mennyire várják a szemináriumokból kijövő papokat, és tegyük azért hozzá, hogy a jó papokat. Biztosak vagyunk abban, hogy a Polgáron eltöltött hétvége mindnyájunk számára szép emlék marad, és nem utolsósorban ösztönzés és bátorítás is lesz, hogy az Egyháznak jó és szent papokra van szüksége, akik hivatásukat vállalva tudnak Isten küldöttei és hírnökei lenni a világban, akik érzik és hiszik azt, hogy Isten Egyházáért érdemes és a legszebb dolog áldozatokat vállalni.
Isten fizesse meg mindenki imáját és áldozatát, aki hozzájárult ahhoz, hogy ezen a hétvégén jól érezhessük magunkat.
Az ötödév nevében Mikulyák László
