Kántorok és sekrestyések találkozója Nyíregyházán
„Öt évvel ezelőtt az egyik vasárnapi szentmise után egyházközségünk korábbi plébánosa megkérdezte, hogy ki látott már közelebbről fekete fehér billentyűs hangszert. Kántort keresett. Mindenki rám nézett, mert tudták, hogy én hegedülök. Így lettem én a kántor öt évvel ezelőtt 60 éves fejjel, jelenleg harmadéves vagyok a debreceni kántorképzőben. Úgy gondolom, ha csak egy évig tudok majd rendesen játszani, már megérte a fáradozást.” – mondja Veréb Sándor, aki öt éve szolgál az Debrecen-Józsai egyházközségben.
Mindenkinek megvan a maga kis története arról, hogy miként került kántorként, sekrestyésként, harangozóként az egyházközség szolgálatára. Fellelhető a generációkon át ívelő szolgálat továbbadása, de egyéb szoros kötődés is. A Papok évében a pap közvetlen munkatársait a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén szolgáló kántorokat, sekrestyéseket meghívták egy találkozóra 2010. február 20-án Nyíregyházán a Szent Imre Gimnáziumba.
„Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek” (Róm12, 4)
Az alázat megóv
A találkozón Bosák Nándor megyéspüspök köszönetét fejezte ki a papok munkatársainak szolgálatáért, buzdította őket további kitartó, lelkiismeretes munkára. A főpásztor előadásában kiemelte, hogy a papi szolgálat kiegészítői mindig abból a feladatból kapnak részt, amit Krisztus rábízott az egyházra: az evangéliumnak, Isten dicsőségének a hirdetését szolgálják a hívek lelki gazdagodására.
A püspök atya „Törd meg az éhezőknek kenyeredet” püspöki jelmondatára utalt, amely szerint abból kell adni, ami van. Feladataik teljesítésével végzik azt a szolgálatot, ami lehet akár egy gyertyatartó megtisztítása is. Istenért, Jézus szaváért teszik mindazt a jót, ami az egész közösség javára szolgál. Akár nagytemplomban, akár egy tanyasi kápolnában végzi valaki a szolgálatot, fontos, hogy mindenki a legjobb igyekezettel tegye.
A püspök atya felhívta a figyelmet arra, hogy ezt a feladatot alázatosan kell végezni. Az alázat megóvja az embert a magamutogatástól, segít abban, hogy megértse, egy nagyobb egységnek a része, és megerősít abban, hogy a szolgálatot ne csak pénzért végezze, hanem hivatástudatból.
A főpásztor bevezető gondolatai után Urbán Péter, az Egri Bazilika karnagya a kántorok figyelmét hívta fel gyakorlati kérdésekre, különös tekintettel a szövegekre, azok megfelelő hangsúlyozására, a szünetek betartására. Javasolta „A római misekönyv általános rendelkezései” című kiegészítő könyv gyakori használatát, amely segítséget nyújt a megfelelő, jelentősebb szövegek, énekek kiválasztásában.
Szováti Tamás plébános megszívlelendő, hasznos útmutatásokkal, tanácsokkal is ellátta a sekrestyéseket. Kiemelte, pótolhatatlan az ő munkájuk, ha szívvel, lélekkel végzik feladatukat. A sekrestyésnek hivatásként kell megélnie szolgálatát, a pappal, a ministránsokkal és a hívekkel való kapcsolatát.
A plébános fontos jellemvonásként emelte ki a tiszteletadást, a visszafogottságot, a diszkréciót. Szeretni kell a ministráns gyerekeket is. Ők „mai gyerekek”, türelmesnek kell lenni velük, nem elküldeni kell őket, hanem oda vonzani. Szováti Tamás plébános szerint a ministráns, ha szereti a szolgálatát, az nagymértékben a sekrestyésnek köszönhető. Sok esetben a „nagyanyós” sekrestyés nénivel a gyerekek jó kapcsolatban vannak.
Kiemelten fontosnak tartja a hívek segítését, üzeneteik megfelelő továbbítását a pap felé, a tapintatos, megértő, szolgálatkész viselkedést. Majd a sekrestyés rendezett szentségi életére utalt, amely elengedhetetlen ehhez a szolgálathoz. Mindig legyen tudatában annak, hogy az Oltáriszentség közelében van. Takarítás közben is gondolatban imádkozzon, családjára gondoljon vagy elmélkedjen. Nem szabad, hogy rutinná váljék a szolgálata még akkor sem, ha egyedül van.
A számos hasznos, érdekes tanács hangzott még el, majd a szolgálatot végzők is feltehették kérdéseiket, megbeszélték a szolgálatuk során felmerülő problémáikat Bosák Nándor főpásztorral, aki készséggel válaszolt, és tette meg javaslatait.
Kovács Ágnes
Kapcsolódó anyagok: képek