Mint minden évben lelkesen készültek a polgári hívek a Szent Kereszt megünneplésére, a már hagyománnyá vált kálvária-búcsúra.
Már napokkal előtte elkezdődött a virág-gyűjtés, és a díszítés megszervezése. A szokásos kis csapat, –kibővülve újakkal, fiatalokkal- már szombaton 11 órakor elkezdte a virágok fonását, csokrokba szedését. A lelkesedést a nedves, barátságtalan idő sem tudta letörni, mindenki szívügyének érezte, hogy a legjobbat nyújtsa.
A vasárnapi ünnepi szent misét megelőzi a szombat esti fáklyás keresztút a kálvária dombon. Ez évben különös megtiszteltetésben volt részünk, mert a meghívott, vasárnapi ünnepi szentmisét bemutató, dr. Hankovszky Béla atya már a szombat esti keresztútra megérkezett, jelenlétével emelve az ünnep fényét. Így Levente atya, Gábor atya és a vendég Béla atya vezetésével elindult a menet a keresztútra.
Vasárnap reggel, a szombati borús, hűvös nap után, ragyogó napsütésre ébredtünk, a szép meleg őszi nap különösen csalogatta az embereket a közös ünneplésre. A csodálatosan feldíszített kálváriadomb felé már nem sokkal 9 óra után megindult a tömeg a tíz órás szentmisére. Természetesen minden egyes szentmise ünnep a hívő emberek számára, de mégis nagyon felemelő érzés azt látni, hogy azok az emberek, akik nem rendszeresen gyakorolják hitüket, ritkán járnak szentmisére, ilyenkor fontosnak érzik, hogy közösen ünnepeljünk. A szentmise, a szentbeszéd valóban ünnepi volt, azt hiszem közérthetőbben megmagyarázni a kereszt titkát, mint ahogy Béla atya tette, nem igen lehetne. Azt, hogy a keresztre ne szörnyülködve nézzünk, talán soha nem gondoltuk végig, ő rávilágított arra, hogy megértsük Jézus szenvedését, kereszthalálát. Magyarázatot adott arra is, hogy a kereszt mögött lássuk meg az Atya szeretetét és saját keresztünket ne büntetésként éljük meg.
Nagyon sok kérdésre kaphattunk választ a szentbeszédben a kereszt titkáról.
A szentmise végén, amikor elindult körmenet, az Oltáriszentséget végelláthatatlan sorokban követték az emberek. Minden résztvevő boldogan vállalta a tanúságtételt hitéről. Énekelve, imádkozva ment a menet a templomba, ahol a Tedeummal, a pápai himnusszal és magyar himnusszal fejeződött be Szent Kereszt ünneplése, és a befejező áldással térhettünk haza otthonunkba.
Polgár, 2010. szeptember 12.
Kapcsolódó anyagok: képek