"...vallásos életünk húsvéttól megtorpan. Elkezdi a húsvéti szünetet. Krisztus föltámadt...igen, ő boldog... ő már biztonságban van. Befutott. Visszavonult a mennybe. Jól végzett munkája után kiérdemelte a pihenést, nyugdíjba ment... Miután Jézus számára a szenvedés órája elmúlt, nem tudunk vele mit kezdeni, nem látjuk, hogy mi szerepünk lenne még mellette... Pedig van abban valami nyakas önzés, ha barátunk bajában ugyan részt veszünk...örömében azonban nem akarunk osztozni... Olyan ez, mintha holmi gyászvitézek volnánk, foglalkozásunk a sírás volna; mintha temetkezési vállalat szakemberei lennénk..."
E gondolatokkal kezdi Louis Evely elmélkedés-sorozatát, amellyel néhány évtizede új hagyományt teremtett. Nagyböjti gyakorlatunk, a keresztúti ájtatosság több évszázados múltra tekint vissza - gyökerei egészen a keresztes hadjáratok koráig nyúlnak -, húsvét utáni párja viszont nincs. A szerző szavai gondolkodóba ejtenek: "Melyikünk imádkozik a föltámadt Krisztus képe előtt?... Ha csak a keresztet ismerem, nem jelenik meg életemben a húsvét, nem megyek át a halálból az életre." - Érdemes megfontolnunk, hogy legnagyobb ünnepünk eredeti neve: "Pascha", ami átvonulást is jelent...
Számos közösségben visszhangra találtak Louis Evely gondolatai, s szerte a világon - hazánkban is - már sok esztendeje hagyomány lett az öröm útja (ahogyan a szerző nevezte), melynek állomásai a föltámadt Krisztus és tanítványai találkozásaira hívják fel figyelmünket. A 2000., jubileumi Szentév alkalmából megjelent a Vatikánban e stációsorozat, amely a keresztút hagyományát követve tizennégy állomást tartalmaz. (A húsvéti stációkhoz nemrég Barsi Balázs ferences írt elmélkedéseket, amelyek az Új Ember kiadásában látnak napvilágot.)
Bizonyára jót tenne nemegyszer valóban egyoldalú vallásosságunknak, ha a keresztút-járás hagyományához hasonlóan széles körben elterjedne, és természetessé válna az öröm útja is. Jóllehet a nagyböjti negyven nap sem a búslakodás ideje, mégis a magunkba szállás, a bűnbánat jeles időszaka. Több mint egyszerű aránytévesztés, ha a készületi idő után a feltámadás csendes örömét mindössze néhány napig tartjuk elevenen, s legfeljebb a vasárnapi evangéliumok emlékeztetnének minket arra, hogy a húsvéti idő még nem múlt el. S erre nem csupán magunk miatt kell gondolnunk. Ha bágyadozva szólunk a feltámadásról, nem hisznek nekünk. Az örömhírt nemcsak hirdetnünk, hanem hordoznunk is kellene. Észrevétlenül, mégis érzékelhetően. Tanúságunk így lehet hiteles a világban.
1. állomás:
Jézus dicsőségesen feltámad a halálból
(előimádkozó):
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
(válasz):
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
„A hét első napján kora hajnalban az asszonyok kimentek Jézus sírjához. Magukkal vitték az előkészített illatszereket. A követ a sírnál elhengerítve találták. S amikor beléptek, nem látták
ott az Úrjézus testét. Nagyon meglepődtek. Akkor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük, és megszólította őket: kit kerestek? Az élőt a holtak közt? Nincs itt, föltámadt.”Lk 24,1-7
Elmélkedés
Jézus többször is mondta, hogy harmadnapra feltámad. De az, amit előtte mondott, hogy szenvedni fog és keresztre feszítik, annyira megdöbbentette az apostolokat, és annyira tiltakoztak ellene, hogy jóformán nem is fogták fel, hogy Jézus feltámad. Valójában a nagypéntek tragédiája után senki nem várta a feltámadást. Az asszonyok is csak a temetés elmaradt mozzanatait akarták pótolni a holttesten. Az apostolok meg bezárkóztak az utolsó vacsora termébe, és rettegtek, hogy a Mester után most ők következnek. Ilyen helyzetben éppen a jámbor asszonyok hallják először, hogy a holttest azért tűnt el, mert Jézus feltámadt. Ők sem értették ezt pontosan, mert bizony hit kell a feltámadás megértéséhez, hogy akkor megvalósult a megváltás, megoldódott a bűnbeesett ember tragédiája. Jézus megszerezte az isteni bocsánatot és megnyitotta újra az örök életet. Nem hiába írta Pál apostol, hogy a feltámadás hite nélkül semmit sem ér a mi vallásunk.
Föltámadt Jézusunk, adj nekünk élő hitet földi életünkben!
2. állomás:
A tanítványok üresen találják Jézus sírját
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
Amikor a hét első napján Mária Magdolna kiment Jézus sírjához, és észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Elfutott Simon Péterhez, és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett. És elmondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hová tették”. Péter és a másik tanítvány a sírhoz futottak. A másik tanítvány ért oda hamarább, behajolt a sírba, de csak a gyolcsokat látta ott. Aztán Péter is bement, és ő is csak az otthagyott gyolcsokat látta, meg a kendőt, amellyel fejét betakarták. Mégpedig összehajtogatva, külön. De Jézus teste nem volt ott. Jn 20,1-8
Elmélkedés
Péter és János apostolok meg akarnak győződni a hír valóságáról. Jézus sírjához sietnek, s a sír valóban üres! Az első gondolat, hogy valaki elvitte a holttestet. De fegyveres őrség is volt a sírnál! És a lepel, meg a kendő összehajtva ott maradt. Nem lehet tehát sírrablás! De az apostolok itt még tétováznak! János evangéliumában ugyan az szerepel, hogy ő akkor már hitt, de ez a hit még igen gyenge volt, s nem lett volna elegendő az apostoli feladatok teljesítésére. Meg kell azonban értenünk az apostolok lelkiállapotát! A nagypénteki tragédia után csalódtak Jézusban. Emlékeztek bár lélegzetelállító csodáira, de most saját magát nem tudta megmenteni! Azt még akkor nem tudták felfogni, hogy a Messiás nem a hatalmával, hanem a szenvedésével váltja meg a világot. Nekünk már sokkal könnyebb hinnünk. Bennünket már a Szentlélek kegyelme is erősít! De most őszintén fohászkodjunk: hiszünk, Urunk, de erősítsd meg a mi hitünket!
3. állomás:
A föltámadt Krisztus megjelenik Magdolnának
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat – felelte – s nem tudom, hová tették.” E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott áll, de nem tudta róla, hogy Jézus. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.” Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”. Jn 20,11-16
Elmélkedés
Mária Magdolna, akit súlyos betegségéből gyógyított meg Jézus, aki csatlakozott az apostolok csoportjához, és szolgálatukra volt, ott állt Mária mellett a keresztfa alatt, és a temetésnél is jelen volt. De most csak szomorkodni és sírni tud a holttest közelében. Pedig még az sincs ott, mert a sír üres. Jézus neki jelenik meg először! Mária Magdolna azonban nem ismeri fel! Csak amikor nevén szólítja, akkor borul le eléje. Jézus pedig mindjárt az apostolokhoz küldi, hogy ők is tudomást szerezzenek a feltámadásról. Érdekes, hogy a feltámadott Jézus mindig más alakban jelenik meg! Nekünk is hitünk próbája, hogy fölismerjük-e Jézust, akár a szentmise kenyerében és borában, akár a velünk találkozó embertársunkban, vagy az isteni tanítás igéjében. Mária Magdolna ettől a felismeréstől lett boldog egész életére. A mi boldogságunk is ettől függ!
Add, Jézusunk, hogy mi is megtaláljuk azt a boldogságot, amit Mária Magdolna megtalált!
4. állomás:
A föltámadt Krisztus az emmauszi úton
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvanstádiumnyi távolságra feküdt. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni. Megszólította őket: „Miről beszélgettek ti az úton?” Lk 24,13-27
Elmélkedés
Lukács leírja, hogy a hét első napján két tanítvány, akik nem tartoztak az apostolok közé, de hittek Jézusban, a nagypénteki csalódás után hazaindultak Emmauszba. Pedig élt bennük a remény, hogy Jézus megteremti messiási országát. De az ellenkezője történt: mint gonosztevőt kivégezték a csodálatos Mestert. Akkor ismét csatlakozik hozzájuk más alakban a feltámadt Jézus. Vesződik velük, hogy megértsék; csak az történt, amit már a próféták is megjövendöltek. Jézus a közel egyórás úton próbál megmagyarázni mindent. De még neki sem sikerül! Oly sokszor lelkipásztoraink sem tudnak úgy beszélni, hogy igazi hit fakadjon belőle! A csalódás olyan nagy a két tanítvány lelkében, hogy Jézus sem tudja őket meggyőzni. Pedig nagy türelemmel nyitogatja értelmüket!
Édes Jézusom, vesződj velem is ilyen türelemmel, ha olyan értelmetlen vagyok, ha nem tudok rendületlenül hinni!
5. állomás:
A föltámadt Krisztus megtöri a kenyeret
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt. Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük és felismerték. De eltűnt a szemük elől. Lk 24,28-32
Elmélkedés
Kétségtelen, hogy a két tanítvány este Emmauszba érve, meghívta a váratlan útitársat, hogy maradjon velük. A szeretet ezen megnyilvánulása csodát művelt! Ők még akkor nem ismerték az utolsó vacsora csodáját, de Jézus úgy fogta a kenyeret, úgy áldotta meg és úgy adta nekik, hogy felismerték Jézust! És abban a pillanatban már nem látták többé. A feltámadt Krisztus ott volt a kenyérben, és olyan boldoggá tette őket, hogy nem tudtak magukban maradni, szinte futottak Jeruzsálembe, hogy megvigyék a boldogító hírt! Nekünk is boldogan kell várnunk feltámadt Krisztusunkat a szentmise kenyerében és borában. Csak ez tud minket földi életünkben boldoggá tenni.
Urunk, Jézus! Tégy bennünket is boldoggá minden szentáldozásunkban!
6. állomás:
A föltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.” Lk 24,36-40
Elmélkedés
A feltámadt Krisztus nem a római császárnak és nem Pilátusnak jelent meg, pedig ezt akár előnyösebbnek is gondolhatnánk. Először nem is az apostoloknak. Hanem a hűséges Mária Magdolnának, a jámbor asszonyoknak, és a jóindulatú tanítványoknak. Tudjuk, hogy Péternek is megjelent, még aznap este. Zárt ajtók mellett, egyszerre csak ott állt a feltámadt Jézus az apostolok között! Jóllehet, hallották már, hogy üres a sír, de most mégis csak szellemnek nézik Jézust. Így hát kénytelen bizonyítani: nézzétek, tapasztaljátok meg, hogy én vagyok a názáreti Jézus! Ne féljetek, higgyétek a csodát! Az apostolok igazán nem voltak hiszékenyek. De akkor, mikor hittek, akkor a vérüket adták érte!
Ilyen hittel ajándékozz meg minket is édes Jézusunk!
7. állomás:
Jézus Krisztus hatalmat ad a bűnök megbocsátására
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz; héberül, latinul és görögül volt írva. A zsidó főpapok ezért kérték Pilátust: „Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok” De Pilátus azt felelte: „Amit írtam, azt megírtam!” Jn 19,20-23
Elmélkedés
Az lenne a természetes, ha a feltámadt Jézus egy kicsit megdorgálná apostolait nagycsütörtöki gyávaságuk miatt. De egyetlen ilyen szava sincs! Őt a megváltás csodája foglalja le teljesen, hogy kereszthalálával megszerezte az emberiségnek az isteni bocsánatot, és most ezt akarja intézményesíteni. Hogy az apostolok közvetítsék az ő nevében a bocsánatot a bűnbánó embereknek, és gondoskodjanak utódokról, hogy a megváltás eredményes maradjon a világ végéig. Hogy ez mit jelentett nekünk a szovjet fogság nyomorúságában, azt alig tudom elmondani. Egyet azonban szeretnék megemlíteni: több protestáns rabtársam mondta odakint, hogy „mi néha irigyelünk benneteket, pápistákat, mert ti meghalljátok a fülgyónásban az Isten megbocsátó szavát. Nekünk is vannak bűnbánati liturgiáink. De mi csak reménykedünk az isteni bocsánatban. Igen: ez az óriási csoda történt akkor, amikor a feltámadt Krisztus először találkozott apostolaival. Azóta lehetséges minden ember számára az isteni bocsánat.
Édes, Jézusom, ne engedd, hogy valaha is megfeledkezzem erről a csodáról!
8. állomás:
A föltámadt Krisztus megerősíti hitében Tamás apostolt
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult. „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet. Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba. S ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás fölkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jn 20,24-29
Elmélkedés
Már az egyházatyák emlegették, milyen jó nekünk, hogy Tamás egy kicsit megtorpant. Nem volt ő hitetlen. Saját élménye alapján szeretett volna hinni a feltámadásban. Nem mondta ő azt az ostobaságot, hogy csak azt hiszem, amit látok, mint manapság néhány értelmetlen ember. De személyesen akarta megtapasztalni a feltámadt Messiást! Jézus nem neheztelt rá, belement a játékba. Odanyújtotta sebeit. Az evangéliumban nem szerepel, hogy valóban érintette-e Jézust, de az igen, hogy az ő ajkán fakad fel a legigazibb hitvallás Jézusról: „Én Uram, én Istenem!” Ez legyen a mi rendíthetetlen hitvallásunk is a mi megváltó Jézusunkról.
Ne engedd, Uram, hogy valaha kételkedjünk ebben!
9. állomás:
A föltámadt Krisztus megjelenik a Genezáreti tónál
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai s még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Veled tartunk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik.” Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve – és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok”. Jn 21,1-11
Elmélkedés
Még a feltámadt Krisztus megjelenései sem tudták eligazítani az apostolok jövőjét. Már közel három éve nem halásztak, de most vissza akartak térni eredeti foglalkozásukhoz. Nem gondolták, hogy milyen feladattal bízza meg őket Jézus. Egy nagyszerű csodával döbbenti meg őket. Nagyon közvetlen módon, emberien, egy csodás halfogással. Majd megreggelizteti őket, és végtelen türelemmel készíti fel apostolait eljövendő hivatásukra.
Édes Jézusom, add, hogy én is mindig várjam hívásodat, hogy mit kell az egyes esetekben tennem!
10. állomás:
A föltámadt Krisztus átadja Péternek a hatalmat
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte – tudod, hogy szeretlek”. Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta – tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek”. Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!” Jn 21,15-18
Elmélkedés
A csodálatos halfogás és reggeli után, Jézus félrevonja Simon Pétert, akiről tudták az apostolok, hogy sziklának nevezte és egy kicsit el is ismerték vezetőjüknek. De ő volt az éppen, aki elfogatása éjjelén, háromszor is megtagadta Jézust. Elképzelhetetlen szinte, hogy volt képes erre! De aztán nagyon meg is siratta, mert bízott Jézus irgalmában. Jézus viszont azt akarta, hogy a három tagadás után háromszor is őszintén megvallja szeretetét iránta. Mert csakis a megváltó Jézus szeretetével lehet az Egyház feje, akinek ő a saját hatalmát adja át. „Legeltesd bárányaimat és juhaimat” – ez a megbízás az akkori pásztorkultúrában a legfőbb hatalmat jelentette. Ennek a Péternek az utódját tiszteljük és ennek a Péternek a hatalmát ismerjük el Krisztus egyházában, amikor a római pápára gondolunk, amikor most XVI. Benedek pápára gondolunk. Mi, krisztusiak csak pápahívők lehetünk!
Tartsd meg Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!
11. állomás:
A föltámadt Krisztus elküldi apostolait a világba
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
Amint meglátták, leborultak előtte, bár előbb néhányan kételkedtek. Jézus odalépett hozzájuk és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.” Mt 28,17-20
Elmélkedés
Nem tudjuk, hogy hányszor jelent meg a feltámadt Jézus az emberek előtt, de tudta, hogy ennek az időnek is vége lesz. Az apostolokat három évig készítette elő, hogy most megbízza a nagy feladattal, ami kettős: „tanítsatok (igehirdetés) és kereszteljetek (Isten kegyelmeinek közlése). Hogy erre képesek legyenek, Jézus majd elküldi nekik Szentlelkét, amint már az utolsó vacsorán meg is ígérte. Csodát tesz majd bennük. Az esendő emberek majd teljesíteni tudják a nagy feladatot, Krisztus egyházának elindítását. Az apostolok majd utódokat szenteltek erre a feladatra, de Jézus nekünk mindannyiunknak is adott ebből a feladatból. Hiszen tanítványai sokaságának mondta: „ti vagytok a föld sója, amely ízesít, és ti vagytok a világ világossága, amely megvilágítja az emberi életet”.
Jézusom, segíts nekem is, hogy én is tudjak mindig tanúságot tenni!
12. állomás:
A föltámadt Krisztus mennybemenetele
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
Ezután kivezette őket Betánia közelébe és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe. Lk 24,50-52
Elmélkedés
Utolsó megjelenésekor Jézus megáldotta apostolait, eddig ilyet nem tett. Az apostolok erre leborulva imádták őt, mert akkor már rendületlenül hitték, hogy Jézus az Isten fia, és nagyon bíztak abban, hogy velük marad továbbra is a legkülönbözőbb formában. Ezért nem szomorkodtak, hanem örömmel mentek vissza Jeruzsálembe. Nagy bizalommal várták Krisztus lelkének elérkezését, mert ez lesz majd az ő keresztségük. Ezzel kapcsolódnak majd bele teljesen Jézus megváltásának csodájába.
Édes Jézusom, mi hisszük, hogy felmentél a mennybe, és odavársz bennünket mindannyiunkat, hogy mi is ott legyünk, ahol te vagy! Boldogan várjuk dicsőséges újra eljöveteledet!
13. állomás:
A föltámadt Krisztus megígéri a Szentlelket
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni. Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” – „Nem tartozik rátok – felelte, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját tetszése szerint. De amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” Azután, hogy ezeket mondta, szemük láttára fölemelkedett és egy felhő elfedte, úgyhogy tovább nem láthatták. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve, és megszólította őket: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön le ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.” Erre az Olajfákról elnevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás. ApCsel 1,3-14
Elmélkedés
Jézus meghagyta, hogy apostolai maradjanak Jeruzsálemben, amíg el nem árasztja őket a Szentlélek. Jézus ugyanis nem vízzel keresztel, mint János, hanem a Szentlélek tüzével, és nemcsak az apostolokat, hanem mindannyiunkat. Keresztségünkben bennünket is betöltött a Szentlélek, akit akkor buzgó imádsággal, Máriával együtt vártak az apostolok. De tudták azt ők is, hogy a Szentlélek addig maradhat bennünk, amíg szándékos, súlyos bűnnel el nem űzzük magunkból. Addig azonban bennünk van. De ő nagyon finom lélek. Nem parancsol, nem gorombáskodik, csak irányít, erősít. Hívogatnunk, szólongatnunk kell tehát: „Jöjj, Szentlélek Isten”. Jóban kell lennünk vele. Ne felejtsük, hogy mi, krisztusiak, valóban testből, lélekből, és Szentlélekből állunk! Micsoda örömforrás ez!
Jézusom, nagyon akarok örülni ennek!
14. állomás:
A föltámadt Krisztus elküldi a Szentlelket
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert feltámadásod által megváltottad a világot.
Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol egybegyűltek. Majd lángnyelvek lobbantak, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik itt beszélnek? Hogyan hallja akkor őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Judeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.” ApCsel 2,1-12
Elmélkedés
Már az utolsó vacsorán megígérte Jézus és a föltámadása után is megismételte azt, hogy akkor fog megszületni az ő egyháza, amikor Pünkösd napján betölti a Szentlélek az apostolokat. Ezzel óriási változást idézve elő mélyen a szívükben. Gondoljuk csak meg: a Jézust megtagadni képes Péter a Szentlélek erejével úgy beszél, az ötven nappal előtte „feszítsd meg”-et kiáltó tömegnek, hogy az „élet szerzőjét öltétek meg”. Olyan szuggesztíven mondja, hogy a tömeg csak azt meri kérdezni: akkor most mit tegyünk, testvérek? Péter határozottan válaszol: Higgyetek Jézus Krisztusban, keresztelkedjetek meg, akkor Ti is megkapjátok a Szentlélek ajándékát! Ez persze a megváltó Krisztus ajándéka. Ő küldi nekünk, mindannyiunknak! Testvéreim! Higgyük rendületlenül, hogy a Szentlélek kegyelme éltet és tesz boldoggá minket is!
Könyörgés
Mennyei Atyánk, a Te szent Fiad, a mi urunk Jézus Krisztus feltámadásával megörvendeztetted a világot. Ezzel valósult meg számunkra irgalmas szereteted nagy műve, a megváltás. Most amikor az Öröm útját végigjártuk, arra kérünk, hogy megváltónk édesanyja, a boldogságos Szűz Mária közbenjárására add meg nekünk is, hogy már itt a földön megízleljük az örök élet boldogságát, s életünk végén eljussunk Tehozzád. Krisztus a mi Urunk által. Ámen!
