Karácsony |
|
|
NE LEGYEN A MACSKÁÉ A BETLEHEM
(Rendhagyó karácsonyi prédikáció - Dr. Reinhold Stocker osztrák püspök)
A bregenzi erdőben történt azon csodálatos parasztházak egyikében, melyekben szerencsém volt vendégeskedni. Karácsony tájékán jártunk, és a barátságos szobában a karácsonyfa mellett állt egy nagy jászol. Minden ünnepi meghittséget sugárzott.
A házban volt egy termetes macska is, amelyik szerette a meleget, és mindig finom pihenőhelyeket keresett magának, mint a macskák általában.
Este sikerült neki abba a szobába is besurrannia, amelyet tulajdonképpen nem az ő éjszakai szállására szántak. Egy különösen kényelmes alvóhely után kutatva rátalált a betlehemi istállóra. Rövid úton kipakolta a szent családot, egy mellettük álló angyalt, valamint az ökröt és szamarat, és kényelmesen összegömbölyödött a szent helyen.
Reggel a szobába lépve lelepleződött a galádság Az istállóból a lusta kandúr hunyorgatott kifelé, miközben az angyalok bájos pofikával tartották a szalagot fölötte: „Dicsőség a magasságban Istennek”. Ők ugyanis nem követték kellő gyorsasággal az eseményeket, a lábuknál történt lényegi változást.
A macskát természetesen kikergették, a karácsony hátralévő idejére könyörtelenül kitiltották a szobából. Ezen az egyszeri, különös „betlehemezésen” pedig még sokat nevettünk.
A kérdés azonban az, vajon nem surranhatnak-e be titkon a mi betlehemeinkbe is kövér macskák, akik kirámolják mindazt, ami szent, és aztán szépen elterpeszkednek középen…
Az a kérdés, vajon nem válnak-e a mi betlehemeink is - amelyek tulajdonképpen sokat jelentenek nekünk -, a macskák áldozatává.
1. Az egyik ilyen szelíden doromboló példány, amelyik néhány házba beoson: a vallási felületesség.
Még tartja magát néhány megfakult hagyomány, egy és más fennmaradt szokással -, de mindezt tulajdonképpen nem vesszük komolyan. A hit lényegéből nem sok marad meg. Felállítjuk a betlehemet, mert az az ünnephez tartozik, akárcsak az ünnepi kávéskészlet vagy a karácsonyfadíszek. A betlehem a jászollal nem más, csak az évszaknak megfelelő dekoráció. Ha ránéz az ember, egyáltalán nem jut az eszébe, hogy a szívének valamely eldugott sarkában hála támadjon, hogy Isten milyen jó hozzánk. Így aztán a jászolt a macska bitorolja…
2. Egy másik macskatípus lenne a mogorva, a rosszkedvű, amelyiket ha megsimogatjuk, attól tartunk, megkarmol. Ez a macska az állandó veszekedés, a családi perpatvar, a növekvő elidegenülés, a békétlenség.
Ha a házban gyűlölség és civódás uralkodik, a glóriás angyalok, akik heteken keresztül, az egész karácsonyi idő alatt tartják a transzparenst a „Békesség a Földön a jóakaratú embereknek” felirattal, olyan frusztráltak lesznek, mint egy atomellenes tüntetés résztvevői Csernobilban. Mert a házban a legszebb betlehemi fény a békesség, az egymásra figyelés, a kölcsönös jóindulat.
3. Egy másik macskatípustól még inkább óvnék mindenkit! Kövér és öntudatos, és korunk előszeretettel tenyészti a fajtáját. Könnyen befészkeli magát a lelkünkbe, pedig ott tulajdonképpen a legnagyobbnak és legszentebbnek lenne csak helye. Ez a kandúr szimbolizálja a jóléti gondolkodást, az „egyre többet akarok szerezni” – mentalitást, hogy minden gondolatunk az anyagiak körül forog. E macskafajta aztán teljesen kiüríti a betlehemet. Akkor aztán a drága öreg barokk betlehem nem több, mint státusszimbólum és pénzköltési alkalom, és százszor értékesebb az a betlehem, amit a kis első osztályos papírból maga készít. Abban egyáltalán nincs helye kövér macskának. A jóllakottság és falánkság eme képviselőjét szigorúan ki kell tiltanunk a szobából. A betlehem ugyanis nem a birtoklás, hanem az ajándékozás szimbóluma. Karácsonykor az ég ajándékozza magát a földnek, míg a pásztorok és a három királyok a föld ajándékát viszik a mennynek.
Valószínűleg akadna még néhány macskafajta, amelyikre ügyelnünk kellene, de most maradjunk csak ennyinél. Határozzuk el szilárdan, hogy vigyázunk, nehogy a mi betlehemeink is „macskák betlehemeivé” váljanak.
|
|
