Amikor Gyertyaszentelő ünnepét üljük meg, tulajdonképpen két, összetartozó mozzanatot igyekszünk a szívünkbe írni: urunk bemutatása nemcsak egy ószövetségi törvény betűszerinti megtartása, hanem ekkor találkozott Jézus Krisztus az emberekkel. Ezért indította a Szentlélek Simeont, hogy menjen a templomba, valamint Anna prófétaasszony is ezért volt pontosan akkor ott.
A gyertya, mint a világosság és az áldozat jelképe, a szívünkbe akarja ültetni, hogy életünk tiszta lángjával várjuk minden pillanatban az Úrral való találkozást, valamint a Nagy Találkozást is, amikor ebből az életből átmegyünk az Örök Életbe. Ezért mondja hálatelt szívvel Simeon, hogy „Most bocsásd el Uram szolgádat, szavaid szerint békességben, hiszen már meglátták szemeim, akik küldtél, az Üdvözítőt.”

Ilyen örömteli várakozással lépjünk mi is minden nap a mi Urunk, Jézus Krisztus elé, aki Békéjét és Szeretetét adja nekünk.