MITŐL SZKÓLA A SZKÓLA?
A II. vatikáni zsinat és az azt követő instrukciók kiemelik a szkóla fontosságát a liturgikus ünneplésben. De mi is ez a szkóla? Most megkíséreljük jellemvonásait összegyűjteni az egyházi előírások, liturgikus hagyo-mányok, zenetörténeti és pasztorális tapasztalatok alapján.
1. CÉL: A szkóla célja a liturgia alázatos szolgálata. Ezzel ellentétes:
önmagunk művészetének előtérbe állítása, kiélése, a vezető zenei produkció-vágya, sőt a tagok puszta éneklési kedve is.
2. RENDSZERESSÉG: A szkólák nem ritka ünnepi produkciókkal ékesítik az istentiszteletet, hanem rendszeresen, hétről-hétre szolgálnak a misén és a zsolozsmában, mégpedig a liturgiába szervesen beletartozó énekekkel.
3. ÉNEKTÁR: A zsinat kívánságának megfelelően, elsősorban a Szentírásból és az egyház liturgikus könyveiből vett szövegek megszólaltatása adja énektárukat (Vö. Lit. Konst. 121.). Anyaguk gerince a szertartáskönyvek (Graduale Romanum, Graduale Simplex, Missale Romanum) szerint az illető naphoz vagy időszakhoz tartozó szövegek zenéje.
4. ZENEI STÍLUS: Az Egyház ismételten kijelentette, hogy saját zenei stílusának a gregoriánumot tartja (Lit. Konst. 116.), mert ez a szövegeknek legmegfelelőbb zenei kifejezés, mert ez közelíti meg legjobban az egyházi zene eszményét, s ez illeszkedik be a legszervesebben a liturgiába. A szkólák énekanyagának gerincét a gregorián zenének gazdagabb vagy egyszerűbb dallamai alkotják.
5. NÉPÉNEK, POLIFON ZENE: Az egyházi megnyilatkozások jogosnak ismerik el a népéneknek és a polifon zene remekműveinek alkalmazását, habár az előbbiek szövegükben távolabb állnak a liturgikus forrásoktól, az utóbbiak pedig nehezebben illeszthetők be a liturgiába. A szkóla betétként énekrendjébe illeszt egy-egy megfelelő népének vagy polifon tételt, de jellegzetes saját éneke így is a gregorián marad. Nem nevezhető szkólának az olyan együttes, mely engedményt tesz egyháziatlan, nyíltan világias, a liturgiától idegen könnyűzenei divatoknak.
6. LITURGIAI ISMERETEK: A szkóla vezetőinek és tagjainak pontos és részletes liturgiai tudással kell bírniuk, hogy mindig tudják mit, miért énekelnek, abban elmélyedjenek, a gyakorlati kérdésekben pedig helyes elvek szerint döntsenek.
7. A SZÖVEG ELSŐBBSÉGE: A szkólának gondos zenei kidolgozásra kell törekednie, de első szempontjuk a művek kiválasztásánál és a próbamegszervezésénél a szöveg legyen. Törekedni kell, hogy az énekszövegeket mind betű szerint, mind liturgikus alkalmazásuk szerint jól értsék. A szöveg megéretését a népnél is elő kell mozdítaniuk.
8. NYUGALOM: A szkóla elsősorban nem heves érzelemre vagy tetszetősségre törekszik, hanem kontemplációra neveli önmagát és a hívő közösséget. (A nyugalom azonban nem egyenlő unalommal!) A liturgia és ének ünnepi hőfokát táplálja a belső és külső nyugalom. A belső nyugalom: a szenzáció-éhség tudatos megfékezése, a liturgikus rendhez való alkalmazkodás, az ismétlődések vállalása. A külső nyugalom: a gondos előkészítés, a pappal és kántorral való együttműködés, a nép tájékoztatása, a mozgások rendezettsége, a kórusvezetés visszafogottsága.
9. A SZKÓLA ÉS A NÉP: A szkóla elsőrendű feladata, hogy a népet ebben a szellemben nevelje. A szkóla nem szorítható vissza a népének vezetésére, és jogosan iktat be olyan tételeket, melyeket a nép figyelemmel hallgat.
Ugyanakkor azonban a szkóla nem is szakadhat el a néptől. Fokozatosan be kell vezetniük a népet a liturgikus éneklésbe, az adottságoknak megfelelően választott műfajok és tételek helyes sorrendjében (responzumok, ordináriumok, antifonák).
10. LÉNYEGES KÜLSŐ SEGÍTSÉGEK: A szkóla liturgikus jellegét, identitását fejezi ki és segíti elő néhány külső elem: a liturgikus mozgásoknak, szokásoknak ismerete és megtartása (mise előtti ima, beszélgetés-tilalom, liturgikus állások és meghajlások), a liturgikus ruha (karing vagy kórusköpeny) használata, a szkóla elhelyezése (a szentély és a nép között).
A szkóla az asszisztencia része, ennek megfelelően két szín alatt áldozhat. A szkólák ideális létszáma 8-10 fő, nők vagy gyermekek esetében kissé több. A hagyományos nagy énekkarok szkóla-jellege a fent vázolt eszményhez közeledve erősödhet. De már egy-két előénekes is betöltheti a szkóla szerepét, vagy legalább annak egy részét.
Már régebben megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy a jó hangú polgári gyerekeket és fiatalokat összetoborozva saját szkólát alapítsunk. A szkólák fontos szerepet töltenek be a liturgiában. A gregorián és polifónikus énekek előadása mellett, a híveket is segítik és vezetik az éneklésben. Mivel minden kezdet nehéz, nekünk is szükségünk volt hasznos tanácsokra az első lépésekhez. A legmegfelelőbb alkalomnak a gödöllői szkólatábor kínálkozott, ahová meghívást kaptunk egy napra a tábor vezetőitől.
Idén hatodik alkalommal rendezték meg ezt a találkozót, ahol minden évben összegyűlnek az ország különböző pontjairól a kórusok. Ezen a tartalmas napon a kórustagokkal együtt végeztük a zsolozsmát és tevékenyen részvettünk a próbákon. Balogh Piusz atya és Kocsis Csaba szkólavezetők gyakorlati tanácsokkal láttak el minket és a felmerülő kérdéseinkre is választ adtak. Vacsora után színes est keretében a táborozók megmutatták „ki-mit-tud”.
Bár kora hajnalban indultunk és késő éjszaka érkeztünk haza ez a nap megérte a fáradtságot., mert az ottlétünk alatt megerősödött bennünk az elhatározás, hogy hamarosan elindítjuk a polgári szkólát.
Kun Judit és Bökõ Anna szkólisták
