Augusztus 9-én érkeztünk meg és foglaltuk el lakóhelyünket a fonyi római katolikus plébánián, majd az ebéd után kihirdetésre került a tábor házirendje - az „Isteni mester” által, akit a gyerekek nagy örömmel fogadtak. - melyet a táborlakók kézjegyükkel hitelesítettek, hogy elfogadják az abban leírtakat. Ennek lényege az volt, hogy Jézus akaratából vagyunk együtt és szeretnénk örömömet okozni egymásnak, s úgy figyelni egymásra az elkövetkezo napokban, mint akik valóban testvérei egymásnak. A délutánt a településsel való ismerkedéssel töltöttük, a napot pedig tábortuzzel és esti imával búcsúztattuk.
A következő napon reggeli tornával indult a nap, majd a finom reggeli után megtekintettük a Regéci várat, majd onnét átsétáltunk Mogyoróskára. Délután kultúr-program volt a szállásunkon: a csángó kultúrával és táncokkal ismerkedtünk. Mivel fontosnak éreztük, hogy a lelkiekkel is foglalkozzunk, szentmisén vettünk részt, majd eleget téve a szeretetteljes meghívásnak, egy színvonalas koncertet hallgattunk meg a fonyi református templomban. A reneszánsz és a barokk kor magyar zenéjéből miskolci művészek adtak elő darabokat.
A napunkat közös beszélgetéssel, az aznapi élmények megosztásával és imádsággal zártuk.
A harmadik napunkat két program jellemezte: délelott kézmuves foglalkozások közül lehetett választani. Volt itt csipesz-ragasztástól kezdve tésztafűzésen keresztül rajzolásig és festésig minden.
Délután újabb túra következett, melynek célpontja „Rezső bácsi kútja” volt, ahol a sok vidámságot okozó számháború zajlott. A „harc” a „vörösek” nagy győzelmével ért véget.
Esténket a szokásos módon imával és közös beszélgetéssel fejeztük be.
A negyedik napunk volt egész együttlétünk „szíve”, mivel azt lelkinapként élhettük meg. Szenes István atya érkezett hozzánk Nyíregyházáról, hogy a lelkinapot megtartsa. Az elmélkedések a templomkertben zajlottak igen jó hangulatban. Előadásában kiemelte az Istennel való együttlét fontosságát és azt, hogy felismerjük a magunkban lévő értékeket, s merjünk is azokkal élni. Itt született meg az a MUKI figura, aki a találkozónk későbbi névadója lett, ugyanis az ő kezébe helyeztük lufikra írva jó tulajdonságainkat, hogy felszállhasson Isten felé.
Ezen a napon meglátogatott minket Linczenbold Levente plébános atya is, akit nagy szeretettel fogadtunk, csak sajnos rövid ideig tudott körünkben maradni.
A nap csúcspontja a délutáni szentmise volt, melynek formája elütött a szokványostól. István atya a szentmise mélyebb átélésére akart elvezetni minket a bőséges magyarázatok által, s azáltal, hogy örömeinket és kéréseinket mintegy odahelyezhettük az Úr oltárára írott formában is.
Az este is hangulatosan telt, mivel a csoportok az aznap hallott példázatokat játszották el, s László és István atya is külön műsorszámmal lépett fel, melynek nagy sikere volt. A színes estet tábortuz követte, amely a nap záró programja volt.
Az utolsó nap már a hazafelé készülődés lázában telt, de azért a lelki programok, így a reggeli ima és a szentmise nem maradhattak el.
Azzal a reménységgel hagytuk el a tábort, hogy jövőre is megyünk táborozni valahova, de addig is a MUKI találkozók keretében tartjuk a kapcsolatot egymással, nem feledve jelmondatunkat: MUKI – Mindig Újra Kezdeni Itt (a plébánián).
