Mint minden évben most is lelkesen készültünk a Fájdalmas búcsú megünneplésére. Ez az ünnep mindig nagy örömet jelent a polgári hívek számára, hiszen itt alkalmunk van arra, hogy lerójuk tiszteletünket a Szentkereszt és a Fájdalmas Szűzanya előtt, kivigyük hitünket, istenszeretetünket a templomból.  

Takarítottuk, díszítettük a keresztút állomásait, a szentsírt, a kápolnát.

A búcsút megelőző héten alig láttuk a Napot, borús, esős idő volt. Lelkesedésünket az eső sem tudta letörni, örültünk, hogy látványosan szépült kezünk nyomán a kálváriadomb egész területe.

A szentmisét a püspök Atya mutatta be, aki jelenlétével emelte az ünnep fényét. Megszentelte a kálvária felújított szószékét. A szentmise előtt az eső miatt a kápolnában végeztük el a keresztutat, ami okozott egy kis szomorúságot is, mert a keresztút állomásainak végigjárása lett volna igazán méltó ehhez a szép ünnephez.  

A Jó Isten kegyes volt hozzánk, a szószék megszentelése idejére elállt az eső és így mindannyian részt vehettünk ezen a szertartáson.

Az ünnepi szentmise, a tartalmas szentbeszéd, a közös ima, a közös imádkozás örömével térhettünk haza otthonainkba, hálát adva a Jó Istennek az ünnep öröméért, az együttlétért.

Ducsai Istvánné