Gondolatok ezüstmise ünnepéről
Minden ember életében vannak mérföldkövek, jeles napok: családosok számára ilyen a házasságkötés vagy a gyermekek, unokák születésének napja, a lelkipásztor életében a papszentelés napja. Miért kedvesek és szépek e napok? Azért, mert beragyogja őket a szeretet. A jegyesek szeretetből kötik össze életüket, s az ő élet- és szeretetközösségüknek áldott gyümölcse a gyermek; a lelkipásztor esetében a meghívott megtapasztalja Isten szíveket csordultig betöltő szeretetét, meghallja hívását, s odaadja életét Istennek és Egyházának.
Az Újszövetség így ír a papi hivatásról: „Minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy Isten elé vigye ügyeiket... Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem Isten hív.” (Zsid 5,1. 4) Azaz Istené az első lépés, Ő szólít emberek, események által, szívünkön keresztül, s a kiválasztott - aki az emberek közül való erősségével és gyöngeségével együtt - igent mond. A pap hivatása, hogy híd legyen Isten és ember, ég és föld között. Katolikus egyházunkban a papot atyának is nevezik, mert ott áll Isten családjában, az Egyházban az emberek mellett bölcsőtől a koporsóig: a gyermekeket kereszteli, a jegyesek szeretetére kéri Isten áldását, a betegeket vigasztalja, az elhunytakért imádkozik, hirdeti Isten Igéjét és a szentségek által közvetíti az Úr kegyelmét.
1991-ben, 25 esztendővel ezelőtt részesültem a papszentelés kegyelmében. 25 esztendő. Negyedszázad. Nem sok egy nemzet életében, de egy ember életében jelentős idő. A 25 éves házasok ezüstlakodalmukat ünneplik, a lelkipásztor ezüstmisét tart. A fiatalember érett felnőtté lett, sok mindent megtapasztalt, átélt, örömöket, gondokat, de megmarad a szeretet és hűség. Ahogy Sík Sándor fogalmazza „Misék” című versében:
„Ezüstmise, férfiak ünnepe!
Eljárt az élet forró közepe,
Sürög az ember, korhamvazta fővel,
A munkából is ima lesz idővel.
Haszontalan szolgák vagyunk:
A szerelemből megmaradt a hűség;
Ezüst hajakkal Téged szomjazunk,
Ezüst igazság, ezüst egyszerűség.
„Áldom az Urat minden időben!” (Zsolt 34,2) A zsoltáros szavaival hálás szívvel áldom Istent, Őt, Aki meghívott, Őt, aki szeretetével erőt adott és megtartott; s kérem az Ő áldását az egyházközség híveire, településünk lakóira, családjaira, s paptestvéreimre.
Maga László atya
Kapcsolódó oldalak: képek
