A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a „A plébánia mint a hit megőrzésének és továbbadásának helye” címmel Zsinati Napot rendezett 2005. október 29-én Debrecenben. 1999-ben, az első egyházmegyei Zsinaton megfogalmazott irányelvekre reflektálva ezen a napon egy témán belül három kérdéskörrel - a plébániai közösségekkel, a plébániai tanítás lehetőségével, valamint az egyháznak a társadalomban való képviseletével, kiemelve a média adta lehetőségeket – foglalkoztak a papok és világiak egyaránt. Az idei tavaszi esperesi gyűlés témájának püspök úr a zsinati napon elhangzottak továbbgondolását és elmélyítését határozta el. Ennek fényében előadásom elején fogalmi tisztázást teszek; mit jelentenek a címben szereplő kifejezések, majd gyakorlati szempontból néhány területre koncentrálva megnézem, mit tehetünk a plébánián a jelen kor körülményei közepette.
A PLÉBÁNIA, MINT A HIT MEGŐRZÉSÉNEK ÉS TOVÁBBADÁSÁNAK HELYE
Mit jelent a hit?
Aquinói Szent Tamás a következőképpen fogalmazza meg, mit is jelent a hit: „A legfontosabb, ami szükséges a keresztény számára, az a hit, amely nélkül senkit sem mondunk keresztény hívőnek. A hit pedig négy jót idéz elő.
- - Először, hogy a hit által a lélek Istenhez kötődik(…)
- - Másodszor, mivel a hit által veszi kezdetét bennünk az örök élet. Az örök élet ui. nem más mint Isten ismerete(…) (vö.: Jn17,3)
- - Harmadszor, mivel a hit irányítja a jelen életet(…)
- - Negyedszer, mivel a hit az, amellyel legyőzzük a kísértést.(…)
Így tehát nyilvánvaló, hogy nagyon hasznos hittel rendelkezni.”[1]
A skolasztikus definíció szerint "A hit az értelem meghódolása a kinyilatkoztató Isten tekintélye előtt."
A katolikus értelemben felfogott hit tehát jelenti magát a hittartalmat, a hitletéteményt (depositum) ill. magát az erényt (habitus). Az egyház csak az előbbit tudja átadni és megőrizni, az utóbbi kialakításában csak asszisztálni tud, de ott minden a hívő szabad akaratán fordul.[2] A hitletétemény megőrzése és továbbadása viszont az Egyháznak nemcsak hogy lehetősége, hanem súlyos és parancsoló kötelessége és egyik primer feladata. Hiszen a hit "hallásból" ered.
Plébánia (mint a hit ajándékozásának és továbbadásának helye) – fogalma?
A plébánia fogalma a II. Vatikáni Zsinat előtt
„Minden egyházmegye területét különféle területi egységekre kell osztani; minden területhez meghatározott templom és lakosság tartozik. A saját plébánossal, mint lelkipásztorral, akikre a lelkek gondozása van bízva.”[3]
A plébánia klasszikus megfogalmazása szerint tehát egyházi közigazgatási, területi lelkipásztori-ellátó egység.
Ebben a felfogásban a lelkipásztorkodás lényegi feladata a hívek ellátása. Az amúgy jó megfogalmazás hiányossága, hogy a plébánia minden emberhez szóló missziós küldetése némileg háttérbe szorul.
A plébánia fogalma a II. Vatikáni Zsinat után
„A plébánia a krisztushívőknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége, melynek lelkipásztori gondozását a megyéspüspök felügyelete alatt a plébánosra bízzák, aki ennek saját pásztora.”[4]
– A plébánia tehát először is egyházi közösséget jelent. Aligha gondolkodhatunk el tehát érdemileg a plébániákról, ha plébánia-képünket a magyar plébániák átlaga alapján alkottuk. Eszerint sokak számára a plébánia egy egyre fogyó közösséget jelent, melynek tagjai nagy részben idős asszonyok, és mellettük elsősorban kisgyerekek (akik elsőáldozás vagy bérmálás után eltűnnek a templomból). A Szentírás azonban, s az egyházi dokumentumok egy élő plébániaközösségről beszélnek, amely helyi egyház: Isten szeretetének jele környezetében, s amelyre ugyancsak számos példa van hazánkban is. Ez a plébánia testvéri közösség, amelyben minden korosztály képviselve van, és amelynek lényegi eleme, hogy nem csak „létezik” vagy fogy, hanem kovász: missziós közösség, amelynek vonzása megtéréseket indít el.
Hol őrizzük?
Világosan látszik tehát, hogy a plébánia, mint az egyház konkrét megjelenésének helye a világban el kell jusson abba a mélységbe, ahonnan élete, küldetése fakad. Ennek két, magában a plébánia templomban is meghatározható helye a keresztkút és az oltár. Miért?
- Keresztelés (keresztkút): Nagyon fontos szerepet tölt be a keresztény hívő életében a keresztkút, mert ez a Szentlélekben nyert istengyermekségre való születésünk helye, mely az örök életre szól. Az ősi liturgikus szövegek az Anyaszentegyház méhének nevezik a keresztkutat, amelynek a Lélek által megtermékenyített vizéből új teremtménnyé szült mennyei nemzedék támad. A keresztkúttal való kapcsolatunk azonban nem csak egyszeri alkalomra szól. A Szentháromság egy Isten és miközöttünk fennálló kegyelmi kapcsolat állandó és titokzatos szimbóluma. Ezért a keresztkút a valódi keresztény lelkiség forrása is. A keresztkút rádöbbent arra, hogy a keresztséggel nem pusztán egy világnézet, egy vallás követői lettünk, nem csupán egy életfelfogás és erkölcsi rend elkötelezettjei, hanem az egész kozmoszt túlhaladva a mindeneket Teremtő Isten életében részesedtünk.
Ezért szomorú, ha egy plébániatemplom keresztkútja elhanyagolt, koszos és rendezetlen. Ha a fentieket komolyan megfontoljuk, akkor annak gyakorlati következményeit is gondoljuk végig.
- Eucharisztia (oltár): Az oltár az a hely, ahol az Úr Jézus keresztáldozatának szentségi megjelenítése végbemegy. Urunk áldozatának pedig hármas misztériuma van. Mindenekelőtt a kereszt oltárán Urunk, Jézus az Atyaistennek a Szentlélekben hódolatát mutatja be, vagyis a legtökéletesebb Isten-imádást, amelybe mi hívek bekapcsolódhatunk, és általunk az egész teremtett világ. Másodszor engesztelő áldozatot mutatott be az emberiség bűneinek bocsánatáért, melynek gyümölcseként isteni életével táplál minket a kenyér és a bor színei alatt – ez a harmadik misztérium, a szent lakoma, a Bárány menyegzője.
Végül is a keresztény erkölcs minden kérdése, feladata az oltár körül forog, minden erkölcsi döntés, szenvedés, erőkifejtés Krisztusnak az Atya iránt a kereszten bemutatott hódolatával, bűnbocsánatszerző és asztalközösséget teremtő áldozatával van kapcsolatban.
Krisztus oltáránál valósul meg a tiszta kultusz, amelyből új, ártatlan kultúra és civilizáció születik, és amely az örök életnek a kezdete. Az oltár tehát a Krisztus-követés beteljesülésének helye és eszköze itt a földön, mert itt a látható és láthatatlan világ érintkezése, találkozása történik.
Assisi Szent Ferenc így ír a templommal, oltárral való kapcsolatáról: „4És az Úr templomaiban olyan mély hitet öntött belém, hogy ilyen egyszerű szavakkal imádkoztam: 5Imádunk téged, Urunk Jézus Krisztus, a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.”[5]
Hogyan adjuk tovább?
A plébános felelősége bizonyos szempontból nagyobb, mint a pápáé a hit megőrzésében és továbbadásában. Ő ugyanis az első fórum, ahol a hívek találkoznak Isten Igéjével. Nem mellékes tehát a hit hirdetésének minősége és a hit hirdetőjének hitelessége.
A plébánia a hit továbbadásában három eszközzel bír:
1. Liturgia (nem pusztán a liturgikus katekézis miatt, fontos ugyanis a liturgia légköre, amely az Egyház akarat szerinti kell, hogy legyen.) 2. Hitoktatás (hittanóra, bibliaóra stb. és prédikáció) 3. Egyéb (foci, családi hétvége stb.) Ezek azonban csak akkor hatékonyak, ha nem elsődleges, hanem harmadlagos helyen szerepelnek a plébánia életében. Ekkor valóban segítség, egyébként pedig akadály.
Első tehát Isten akarata és dicsérete (cultus), és ha a plébánia ennek a célnak vet alá minden egyebet, akkor gyakorlatilag mindegy is mit csinál az ember, mert Isten kegyelme és a Szentlélek áldása termékennyé teszi az őt mindenek felett szerető és félő pap törekvéseit.
Végső soron mi magunk kell, hogy megszentelődjünk. A pap megszentelődése pedig abban keresendő, hogy nem szolgáltatást látunk a papi életformában, hanem ahogyan Szent Ferenc mondja:
23Ismerjétek fel méltóságtokat, pap testvéreim, és szentek legyetek, mert ő szent. 24És mivel ezen szolgálat címén mindenki más fölött megtisztelt benneteket az Úristen, azonképpen ti is mindenki másnál jobban szeressétek, tiszteljétek és becsüljétek őt. 25Nagy nyomorúság és szánalomra méltó gyarlóság, hogy bár olyan közel tudjátok őt magatokhoz, mégis más dolgokkal törődtök a világon. 26Rettegjen minden ember, reszkessen az egész világ és örömtől repessen az ég, midőn az oltáron a pap kezében nyugszik Krisztus, az élő Isten Fia. 27Ó, csodálatra méltó nagyság és bámulandó méltóság! Ó, fölséges alázatosság! Ó, alázatos fölség, hogy a világegyetem Ura, Isten és az Isten Fia annyira megalázza magát, hogy üdvösségünkért a kenyér szerény színe alá rejtezik. 28Lássátok meg, testvéreim, Isten alázatosságát és öntsétek ki szíveteket előtte. Alázzátok meg magatokat, hogy felmagasztaltassatok általa. 29Semmit se tartsatok tehát vissza magatokból, hogy egészen magához fogadjon benneteket az, aki egészen odaadja magát értetek.[6]
Sík Sándor
HISZEK
Hallják meg hívők és hitetlenek
Élet-halálra szóló eskümet!
A szív bősége zúg fel ajkamon,
Az kényszerít a Krisztus vallanom.
Hallják meg rokkant, vén aposztaták
S a vétekben vajúdó új-világ,
A forradalom, a vak Leviáthán,
És hallja meg a settenkedő Sátán:
Isten nevében vallomást teszek:
Hiszek.
Hiszek, és hitem súlyos és kemény.
Nem tünde tan, nem pille vélemény.
Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:
Igen és nem, kereken, magyarán.
Semmi csűrés és semmi csavarás,
Ínyeskedés és köntörfalazás:
Hiszem és vallom, szeretem és élem,
Amit az Egyház hinni ád elébem.
Ebben a hitben élek és halok:
Katolikus vagyok.
Hiszek egy Istent, ki három személy,
Az élő Istent, aki bennem él,
S akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.
Akinek rám is éber gondja van,
És cselekszik bennem és általam.
Aki mozdítja minden mozdulásom,
S én jóban-rosszban boldogan imádom
Intéző édes mély akaratát.
Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.
Égnek és földnek testté vált frigyét:
Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét.
Akit az Atya örök óta szül,
És akiben szépséggé lesz a zűr.
Kinek emberré tetszett válnia,
Hogy Isten legyen az ember fia.
Ki hogy minden nap eljöhessen hozzánk,
Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát.
Benne az élet és benne az út.
Hiszek Istenben, hiszem a Fiút.
Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:
A Szellemet, aki a Szeretet.
Aki Szent Péter ajakán rivall,
Hegyeket bont, szíveket áthidal,
És hét csatornán csorgatja beléd
Az élesztő kegyelem kútfejét.
Ki tüzet gyújt az embergondolatnak,
Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak
És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz.
Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.
Hiszek, és tudom, honnan a hitem.
Házamat én kőszirtre építem.
Négy élőlény az erős alapok:
ember, oroszlán, sas, tulok.
Hallottam a piacon szólni Pált,
Hallottam Ágostont és Ottokárt,
Látom a szirten Péter kulcsait,
S bennem a mélyben, hallom döbbenettel:
Kimondhatatlan gerjedezésekkel
A Szentlélek sóhajtozik.
Ó tudom kinek, ó tudom kinek:
Én az eleven Istennek hiszek.
Élő hitemmel vagyok én szabad.
Mankó helyett kötöttem szárnyakat.
Ami akad a földön emberi,
Gazdag szívem testvérnek ismeri.
És ami túl az emberkörökön,
A végtelenség: ígért örököm.
És mikor üt a boldogságos óra,
Hogy befogadjon koporsóm gubója:
Hitem gyertyája utolsót remeg,
És Istennek ajánlom lelkemet.
[1] Aquinói Szent Tamás: Előadás a Hiszekegyről, a Miatyánkról és a Tízparancsolatról, Seneca Kiadó 1994. 21-23 old. Itt írja a harmadik résznél a következőket: „A hit azonban a helyes élethez minden szükségesre megtanít. Tanítja ui. hogy egy Isten van, aki a jók jutalmazója és a rosszak megbüntetője, hogy van másvilág és hasonlók, amelyek révén elégséges ösztönzést kapunk arra, hogy tegyük a jót és kerüljük a rosszat. „Az én igazam a hitből él” (Hab 2,4) és ez nyilvánvaló, hiszen Krisztus eljövetele előtt egyetlen filozófus minden erőfeszítése ellenére sem tudott meg annyit Istenről és az örök élethez szükséges dolgokról, mint amennyit Krisztus eljövetele után tud egy anyóka a hit által. Ezért mondja Izajás: „Be van töltve a föld az Úr tudásával.” (11,9)”
[2] „De ha kívánjuk is, hogy az egész Titokzatos Testnek ez az imája szüntelen Isten felé szálljon,hogy így minden eltévelyedett mielőbb eljusson Jézus Krisztus egyetlen aklába, mégis hangsúlyozzuk, hogy mindenképpen szükséges hogy ez önként és szabadon történjék, mivel senki sem hisz másként, mint a maga akaratából.”
XII. Pius: „Mystici corporis”körlevél, DS 3822. SzIT Budapest, 2004.
[3] CIC 1917. 216/1 kánon
[5] Assisi Szent Ferenc Művei, (Opuscua S. Francisci) Agapé, Szeged, 1993. 57.old.
[6] Assisi Szent Ferenc Művei, (Opuscua S. Francisci) Agapé, Szeged, 1993. 79.old.
Kapcsolódó anyagok: képek
