800 évvel ezelőtt, 1207-ben magyar földön, Sárospatakon, megszületett egy gyermek, Árpádházi Szent Erzsébet. Még kislányként elkerült Thüringiába, jövendőbeli férje, Lajos őrgróf családjához. Mi magyarok mégis magunkénak érezzük őt, bár tudjuk: ő az egész Egyházé. Most 800 év távlatából keressük a választ: mi tette Szent Erzsébetet Európa szívévé, miért annyira vonzó ma is az ő alakja? Egyszerűen csak azért, mert vidámmá tette az embereket a szolgáló szeretet jótettei által.

Ez a vidámság és szeretet vezetett bennünket is, hogy meghívjuk a közjóért tevékenykedő polgári híveket a plébániánkra, megköszönve eddigi munkájukat egy kedves műsor, előadás, saját kezűleg készített rózsa és szórólap kíséretében.
Ezeken az estéken egyértelművé vált, hogy az emberi sugárzás a belső szépség, amely a lélek szépsége. Ha valaki pedig a jóságnak és a szeretetnek csak egy morzsáját, az igazságnak és a fénynek pedig csak egy sugarát viszi el a világba, már nem élt hiába.

Szent Erzsébet hetének első napján az egészségügyben dolgozó orvosok, ápolók, Vöröskereszt tagjai, valamint betegápolók és mentősök fogadták el a meghívásunkat. Ezen az estén Dr. Petri Attila, a debreceni Kenézy Kórház anaszteziológusa bátorította munkatársait és barátait. Előadásában megvilágította az irgalmasság cselekedeteiből azt a gondolatot: „betegeket meglátogatni”.
Megerősítette, amit már oly sokan tudnak, hogy az Isten segítségével minden lehetséges. Meg kell tennünk, amire képesek vagyunk és a Mindenható oda fogja tenni a még szükségeset, hogy csodák, elsősorban testi-lelki gyógyulások következzenek be.

Második este a város Önkormányzatának és a Művelődési Háznak dolgozóit, a város Képviselőtestületét, valamint a Református Egyház Presbitereit láttuk vendégül. Ezen az estén előadónk Gégény Béla, a Debreceni – Nyíregyházi Egyházmegye Caritas vezetője volt, aki előadásában kihangsúlyozta, milyen fontos, amikor valaki, mint vezető, másokért élő és tevékenykedő személy, nem egyszerűen irányítja az embereket, de jó példával elől járva, ő lesz a föld sója és a világ világossága.

Harmadik este az óvónőket, dadákat, valamint az általános iskola pedagógusait és a gimnázium tanárait, nevelőit hívtuk meg a technikai dolgozókkal együtt a plébániára. Ezen az estén a debreceni Svetits gimnázium igazgatónője, Anna nővér, az iskoláról készített filmmel színesítve, beszélt előadásában arról, hogy milyen fontos a tanár-diák kapcsolata. Hiszen az iskolai idő befolyásolja a diák jövőbeni életét, amelyre alapozhat a társadalom is. Ezért bátorította a jelenlévőket, hogy Jézus-i szeretettel és gondoskodással tanítsanak és neveljenek.

Negyedik este a Városgondnokság és a Temetkezési Vállalat munkatársait hívtuk plébániánkra. Ezen az estén Román Csaba, a Temetkezési Vállalat Nyíregyházi Kirendeltségének vezetője, középpontba állította az irgalmasság cselekedeteiből: „a halottakat eltemetni” gondolatot. Felhívta a figyelmet arra, hogy az utókor annak függvényében igyekszik egy szintet tartani, amelyet mi is megélünk és megtartunk. Ezért fontos a környezet, amelyért nemcsak felelősek vagyunk, hanem a miénk is. Ugyanakkor felhívta a figyelmünket arra az örök igazságra, amelyet nem szabad elfelejtenünk, miszerint: az ember maga a Szentlélek temploma.

Ötödik este a Rendőrség, Polgárőrség, Tűzoltóság, Posta és a Vasútállomás munkatársai látogattak el hozzánk. Ezen az estén Debrecenből Baráth Miklós nyugalmazott rendőr százados indult el hozzánk előadást tartani. Vendégeink olyan munkahelyen teljesítenek szolgálatot, ahol az ember biztonságban érzi magát, hiszen tudja, hogy jó kezekben van az élete és a jövője. Ezért bátorították és biztatták egymást, hogy Árpádházi Szent Erzsébethez hasonlóan, mindig a szolgáló szeretet jótetteinek gyümölcseit teremjék.

A Szent Erzsébet hét utolsó estéjén szombaton, a 18.00 órai vigiliai szentmise keretében megköszöntük híveinknek egy emléklap és Maczkó Mária művésznő énekei kíséretében eddigi áldozatos munkájukat. Jó érzés töltött el bennünket, hiszen a szolgáló szeretet megélői, vagyis híveink, megerősítettek hivatásunkban, hogy lehetünk áldozatkészek, önfeláldozóak, de szeretet nélkül mindez semmit sem ér.

Kapcsolódó anygok: képek