Mint az apostolok

„Csak el ne menj. Csak el ne hagyj.
Hova leszek nélküled? Nem eresztlek!
Foglak, én Uram, hogy enyém maradj.”

Írja Sík Sándor. Mindenki, akit egyszer is megérintett az a tény hogy a szentáldozás pillanatában mi is történik, ismeri ezt az elementáris vágyakozást az Élet Kenyere után. Aki egyszer is éhezett a Mennyei Kenyérre, akinek van fogalma arról, mint jelent Krisztust magához venni, az azzal a bizonyossággal is rendelkezik, hogy e nélkül lezüllene. Idén 12-en, mint az apostolok találkoztak először Krisztussal, aki a kenyér és bor színei alatt itt maradt közöttünk. Az ünnepi szentmise nyolc órakor kezdődött, a szülői áldás után a gyermekek szülei olvasták az olvasmányt és szentleckét. László atya homíliájában arról beszélt, hogy a szeretet útja  a Tíz parancsolat útja, hiszen megtanít arra, hogyan juthatunk el az Istenhez, aki maga a Szeretet. Jézus beteljesíti és abba a magasságba helyezi, amelyben megérthetjük, hogy hamis az a szeretet, melyről a bűnbe esett embernek a gondolkodásában a gyilkosság, a paráznaság, a lopás és hazugság is belefér. Nincs ilyen. Ahhoz, hogy a Krisztus által kinyilatkoztatott szeretet útján megmaradjunk, a szentáldozásban olyan kegyelmet kapunk, mely segít, hogy a jóban kitartsunk.

A tizenkét elsőáldozó olvasta a hívek könyörgését, ők hozták az oltárra az adományokat, amely az átváltoztatás pillanatában Krisztus Teste és Vére lett. A szentáldozáskor pedig először találkozhattak Vele, hogy még szorosabb kapcsolatba kerüljenek Jézussal.

Az elsőáldozás a plébánián agapéval ért véget.

Képek: Polonkai Gizella

Kapcsolódó anyagok: képek