Egyesületünk, mely a „Regejárók” nevet viseli, kb. egy éve alakult, azzal a céllal, hogy olyan rendezvényeket szervezünk, amelyek színvonalasak, igényesek, ápolják kultúránkat, hagyományainkat, gyökereinket. Ugyanakkor összefogják az azonos értékrendet képviselő embereket, családokat, lehetőséget adnak a hasznos, és tartalmas időtöltésre.

„Járod az utad a városba érve, de senki sem figyel reád, nyújtod a kezedet barátra várva, de mindenki szalad tovább. Sürgős a dolga a ma emberének, a másikra senki se néz, rohanva, szaladva telnek az évek, s megállni olyan nehéz.” (ismeretlen szerző)

Sokszor az egymás mellett élő embereknek, családtagoknak, barátoknak sincs idejük a másikra, s mi ezért szerettünk volna egy rendezvényt, ahol találkozhatnak, beszélgethetnek, vagy éppen kulturáltan együtt szórakozhatnak, játszhatnak, kikapcsolódhatnak, nagypapák, nagymamák, szülők és unokák egyaránt. Így jött az ötlet: Szervezzünk családi napot.

Napjainkban sajnos kezd kimenni a divatból a „család” szó. Pedig „a család megújításával remélhetjük a megújulást korunk emberétől és társadalmától. II.János Pál szavai szerint „a család az egyház első és legfontosabb útja”, a társadalom emberiességének az alapja. Amikor a házasság és a család védelmében szeretnénk mozgósítani minden jóakaratú embert, akkor ezzel társadalmunk legigazibb javát kívánjuk szolgálni.” (A boldogabb családokért! MKPK körlevele)

A rendezvényt hatalmas összefogás, szervezés előzte meg, melyben nagy szerepet vállalt a polgári Római Katolikus Egyházközség. Vezetőjében, Levente atyában olyan partnerre leltünk, aki nélkül a családi nap nem jöhetett volna létre. Végig segített bennünket ötleteivel, tanácsaival, és nem utolsó sorban anyagi támogatásával.

Aztán eljött a „nagy nap” és szombaton reggel kissé álmos, kialvatlan ábrázattal kóvályogtunk miközben bizakodva kémleltük az eget, és fohászkodtunk, hogy csak még ezt a napot ússzuk meg eső nélkül. Mialatt a bográcsban már javában rotyogott az ebéd, az énekkar szorgalmasan skálázott.

A reggeli program -Levente atya megnyitója után- az egykori ifjúsági kórus zenés elmélkedésével kezdődött. Az  azóta már többnyire családossá vált énekkarosok hangjai újra betöltötték a templomot, és a dalok között szép tanúság tételeket hallhattunk. Kint a templomkertben sokféle tevékenységek közül választhattak a gyerekek, szülők, nagyszülők egyaránt. Megismerkedhettek a fafaragás, zsugorka, káka-tutaj készítés, gyöngyfűzés, szövés, és egyéb népi tevékenységek rejtelmeivel, vagy éppen versenyezhettek, hordhatták a vizet, ugrókötelezhettek.
Később Murvai Zsolti és lovas egyesülete vonzott a helyszínre kicsiket és nagyokat, hiszen a nap folyamán kétszer is elámulhattunk lovai és lovasai ügyességén, rátermettségén.

Hasonló népszerűségnek örvendett az íjászbemutató, melyet vezetőjük, Rapcsák Judit léggömbökkel, mű-szarvassal, és más egyéb kiegészítőkkel tett izgalmassá. A gyerekek nagy örömmel konstatálták Levente atya próbálkozásait, és hangos kiáltással biztatták, nehogy célt tévesszen! Később lehetősége volt mindenkinek hogy kipróbálja e mesterséget. Az íjászok nagy türelemmel tanítgatták a leendő „Tell Vilmos” jelölteket.

Folklór műsorokban sem volt hiány, egymást váltották a népi táncosok, énekesek, citerások, akik a helybéli és közeli falvak lelkes csoportjai. A mindannyiunk által szeretett és tisztelt Ancika néni, Sanyi bácsi és együttesük, énekeseik, továbbá a Borockás népi táncegyüttes egyaránt örömteli pillanatokat szereztek számunkra.
És ha már a néphagyományoknál tartunk, egyik legemlékezetesebb, és legvidámabb színfoltja volt a délutánnak Berecz András népmesemondó, és népdalénekes, akinek szájtátva hallgattuk páratlanul szép, ízes magyar beszédét, csattanós történeteit.

Egyesületünk célja, hogy támogassa a tehetséges, és hiteles embereket, művészeket. Számunkra az a hiteles, ami őszinte, szívből fakad, és komoly, küzdelmes munka, felkészültség van mögötte. Úgy gondolom, hogy ez a családi napon fellépő művészek mindegyikére jellemző volt. Egyrészt ez adta a családi-nap sikerét. Másrészt az, hogy minden korosztályhoz szólt: fiatal, idős egyaránt megtalálta a neki megfelelő programot. A fiatalok (és talán az idősebbek is) elismeréssel csettinthettek, látván a Smith Rock zenekar fiatal (mindössze 13 éves) tagjának fergeteges dobszólóját, illetve az egész család összehangolt, profi tudással, ugyanakkor megfelelő zenei alázattal előadott koncertjét; a helyi Valery Dance Club lányainak temperamentumos táncát, vagy akár a Country Expressz zenekar ismert country, és rock&roll számaiból álló műsorát.

A kitartóbbjai még este fél tízkor is ütemesen skandálták hogy: „Vissza, vissza!”
A művészek végül elköszöntek, a finom ételek mind elfogytak, az emberek pedig elégedett arccal, élményekkel telve indultak haza. Egy ismerősöm a közönségből így összegezte a nap eseményeit: „Valami hiányzott nekem Polgáron. Most már tudom mi: ez a rendezvény.”

Én is így éreztem ezt, és remélem, hiszem, még rajtunk kívül nagyon sokan, akik ellátogattak szeptember 9-én a templomkertbe!
A tábortűz még sokáig égett, mint ahogy szívünkben ennek a szép napnak az emléke is. Ezt a lángot őrizzük, vigyázunk rá, és megpróbáljuk továbbadni, továbbvinni. Hálát adunk a Jóistennek, és köszönetet mondunk az embereknek, mindenkinek, aki támogatott bennünket, és akár csak egy picit is segített abban, hogy ez a nap létrejöjjön.

„Ó állj meg hát, állj meg hát, figyelj ránk, figyelj rám, értsd meg egy test tagjai vagyunk mind e világon!” (ismeretlen szerző)
Jövőre veletek ugyanitt!