Beszámolók a családi délutánról

Családi délután, ahogy én láttam: Mikor anya megemlítette, hogy lesz családi nap nagyon megörültem. El is mondtam a barátnőimnek az osztályban, egész pontosan Gulyás Enikőnek és Szakács Enikőnek, ők ugyanis velem együtt járnak hittanra és templomba. Ők is lelkesen fogadták a hírt. Így aztán már alig vártam ezt a napot, gondoltam milyen jót játszunk majd és fecsegünk a csajokkal.

Anyával délben már mentünk a plébániára ahol anya segített Tündinek előkészülni a főzéshez. Mi gyerekek már akkor feltaláltuk magunkat, játszottunk a kertben, fogócskáztunk a fiúkkal, ettünk egy kis sütit. Majd átmentünk a templomba ahol imádkoztunk. Mikor visszamentünk a plébánia udvarára, na akkor néztünk ám nagyot. Kezdődött a hittanverseny, ahol játszottunk székfoglalót, amit majdnem én nyertem meg, de a vetélytársam az utolsó körben ügyesebb volt. Volt mocsárjárás, készíteni kellett múmiát, ami nagyon vicces volt. A szellemi megpróbáltatás inkább a felnőtteket érintette, hiszen én még kicsi vagyok ahhoz. A vetélkedőben a csapatunk, a Csipet-csapat a 3. helyezést érte el. Én külön díjat is kaptam, Szakács Enikővel együtt, mert mi szerepeltünk legtöbbet a csapatból.

Ezután következett a vacsora, - igaz én nem nagyon szeretem a cserászkát, de most megettem. Tündi finomat főzött. Nagyon jól éreztem magam, sokat nevettünk és játszottunk! Mondtam anyának, remélem jövőre is lesz egy ilyen jó kis családi délután.

Ládi Gabica

Az ember a családban tanulja meg a szeretetet”

A Katolikus Egyház 2011-ben meghirdette a Családok évét!
Egyházközségünk az év folyamán igyekezett olyan programokat kitalálni, amelyek keretében közelebb hozhatjuk családjainkat Istenhez, az egyházhoz és nem utolsó sorban egymáshoz.

Ilyen együttlétre került sor 2011. október 8-án délután, ahová meghívtuk a hittanos gyerekeket szüleikkel együtt, és szeretettel vártuk Egyházközségünk imacsoportjait és a Képviselő Testület tagjait is.

Együttlétünk a templomban vette kezdetét, ahol imádkoztunk a családokért. László atya 14 imádságot választott ki, amelyeket szétosztott közöttünk. Valahogy úgy éreztem ezek az imák arra a személyre illettek aki olvasta őket.

A templomból való visszatérés után a főszakács, aki nem volt más, mint Tündi, kézbe vette a fakanalat és hozzálátott a vacsora készítéséhez. Itt meg kell említenem férjét Sanyit, aki remekül ellátta a kukta szerepét.
Míg rotyogott az üstben a vacsorának való, hittanos vetélkedőre került sor, melyet József atya szervezett a hitoktatóink közreműködésével. Négy csapatot alakítva összemérhettük ügyességünket, kreativitásunkat, volt szellemi kihívás is számunkra, amikor is feleleveníthettük hittanos ismereteinket.

Az eredményhirdetés után, már várt bennünket a finom cserászka, vagy ahogy még nevezni szokás, a slambuc.
Úgy érzem ez a délután igazán meghittre és családiasra sikeredett. Kicsik és nagyok egyaránt jól érezték magukat. Köszönöm László atyának és József atyának hogy rendelkezésünkre bocsátották a plébánia udvarát erre a délutánra. Bízom a folytatásban, mert hiszem, hogy összefogással sok mindenre képes vagyunk!

Oláh Annamária 

Október 8-án az osztály hittanosai (3.b) és szüleik meghívást kaptak egy közös összejövetelre a templomba és Plébániára. Ezek a gyerekek - Bogi, Kamilla, Viktória, Zsófi, András és Bálint – igazi boldog családi fészekből való csemeték, akik maguk mögött tudhatják nagyszerű
szüleiket, s Ők nem csak ide erre a rendezvényre kísérték el a gyerekeket hanem a hétköznapi életben is mindig mellettük állnak.

Közösen tudtak imádkozni a templomban és utána ezt a vidám délutánt is boldogan együtt a szülőkkel nevetve és versenyezve élhették meg. Nemcsak az volt a fontos, hogy ki milyen helyezést ért el, hanem a szülők is újra gyermekké válhattak erre a pár órácskára és a hétköznapi taposómalomból kizökkenve vidám perceknek lehettek részesei.

Mint szülő én is nagyszerű érzésekkel a szívemben figyeltem, hogy minden korosztály jól érezte magát.

Remélem és bízom benne, hogy ezek a gyerekek és szüleik valóban meghallották Isten hívó szavát és a továbbiakban is aktív részesei lesznek
Egyházközségünknek.

Gulyásné Erika

Igazán szép őszi napunk volt szombaton és végre elérkezett az idő, hogy egy jó kis családi programot csináljunk délután.

A plébániára érkezve meleg fogadtatásban volt részünk. A háromtagú kis családunk egyből kibővült, amikor az ismerősökkel és a kevésbé ismert hívekkel találkoztunk.

A tréfás vetélkedők, a vicces versenyek, a közös éneklés és imádkozás egy merőben más dimenzióba repített bennünket.

Szinte szaladt az idő és máris közeledett az este, ami sajnos a program végét jelentette.

Hazafelé, amikor megpillantottuk egymás kipirult arcát, tudtuk, hogy ez nemcsak a hűvös őszi délutánnak tudható be.

Köszönjük ezt a szép napot, amit még mindig emlegetünk.

A dalt, amit még mindig énekelgetünk, és a jókedvet, ami miatt elfeledkeztünk a mai világ rohanásáról.

Reméljük, a jövőben még több család csatlakozik az Egyházközséghez, hogy mindezt a csodát újra és újra átélhessük együtt. Köszönjük! 

A Sereg család

2011. október 8-án, családi délutánon vett részt a hittanos csoportunk.

A programot 14 órakor, imádsággal nyitottuk. Gyönyörű imákat mondtunk el a családokért.

Ezután átmentünk a plébánia udvarára, ahol csoportokba rendeződtünk. A vetélkedőket a hitoktatók és Józsi atya állította össze. Minden csapatnak nevet kellett választana. Mi az „Aranycsapat” mellett döntöttünk. A vetélkedők színesek, ötletesek és változatosak voltak. Első feladatként versben kellett megfogalmazni a csatakiáltását. Ezt a próbát mindenki sikeresen megoldotta. Ötletes megoldásokat hallhattunk minden csapatból. A programok közt szerepelt: székfoglaló, mocsárjárás. De öltöztettünk múmiát és plüssállatokat is kerestünk az udvaron. A mi tetszésünket a rejtvények megfejtése nyerte el. Számunkra úgy tűnt, hogy minden csapat egy nagy boldog családot alkotott. Mindenki önfeledten szórakozott, jókat nevettünk, és jó volt együtt. Az eredményhirdetés előtt László atya gitározott nekünk és egy szép éneket tanulhattunk a Csodálatos Jézusról. A csapatunk örömmel és szívből énekelt.

Az eredményhirdetést mindenki izgatottan várta. Nagy meglepetésünkre az „Aranycsapat”, az első helyezést érte el, amit a zsűri tortával és egyéb ajándékkal jutalmazott.

A szervezők a vetélkedő végén nagyon ízletes slambuccal vendégeltek meg minket. A hívek nagylelkűségéből finom süteményeket ehettünk, amit hálás szívvel köszönünk.

A nap méltó zárásaként mindenki szentmisén vett részt.
Köszönjük László atyának, Józsi atyának, a hitoktatóknak és a szervezőknek ezt a csodálatos napot!

A kisebbségi csoport

Hol volt, hol nem volt, a Polgári plébánia udvarában, október elején, az egyházközség közös családi délutánján összegyűlt a város apraja nagyja.

Ezen a napsütéses délután a közös hálaadó imádságot izgalmas vetélkedő követte. Nevesebbnél nevesebb (Joe atya törpéi, Csipet-csapat, Dávid és Góliát, Aranycsapat) kiscsoportok csaptak össze, melyek csatakiáltásaitól zengett az egész udvar. Szoros küzdelemnek lehettünk szemtanúi. A játékosok nagy izgalommal, de bátran vették az akadályokat és teljesítették - a mocsárjárástól kezdve, a japán focin, a székcsere támadáson, a múmiává átváltozáson, a házaspárbajon keresztül, a hittanos totó kitöltéséig - feladataikat.
Természetesen a jól megérdemelt nyeremény sem maradhatott el… Bár a fődíjként felajánlott tortát az Aranycsapat nyerte meg, mindenki bőséges jutalmat és finom vacsorát kapott, melyet közösen fogyasztottunk el.

Persze az igazi ajándék, mindenki számára a közös imádságban, éneklésben, jókedvben és együttlétben rejlik. Ezúton szeretnénk megköszönni a szervezők és segítők munkáját! Isten áldja meg életüket!

"Íme, mily jó és gyönyörűséges, ha együtt vannak a testvérek" (132. zsoltár)

Andrási Viktória

Kapcsolódó anyagok: képek, Takács Piroska és Andrási Viktória beszámolója