Előadó: Takács János, Kerületi Esperes, rakamazi plébános
Téma: Péter találkozásai Jézussal

Péter, minden egyes találkozásában Jézussal, benne van a fejlődés. Péter egyre inkább alkalmas lesz arra, hogy Krisztus követője legyen. Péter akar fejlődni. Tanul a hibáiból.
Mi hogyan lehetünk Krisztus követői?

1. találkozás (Jn1,42) - Pétert, mint régi ismerőst üdvözli Jézus

Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved." 

Látjuk, hogy Jézus úgy fogadja Pétert, mint egy régi ismerőst, hiszen a nevén nevezi Őt.
Ugyan így van velünk is. Minket is ismer. Számít ránk. Ott ahol vagyunk. Feladatot adott minden egyes embernek. Kereszteket is adott. Nem véletlen, hogy pont azt a keresztet.

2. találkozás (Lk 5, 1-12) - Pétert először nevezi Jézus emberhalásznak

 
 Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát. Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!" "Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót" - válaszolta Simon -, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.

Péter halász ember. Ért a mesterségéhez, hiszen egész életében ezzel foglalkozott. Egész éjszaka halászott, de nem fogtak semmit. Jézus szavára azonban, mégis kiveti hálóját, mert a szíve mélyén bízik benne. És lám, tele lett a háló. Erre Péter, el akarja küldeni Jézust.
De Jézus, nem megy.

Mi is, hányszor gondoljuk azt, hogy annyira bűnösök vagyunk, annyit hibáztunk, hogy Jézus már nem lehet a közelünkben. De ez nem igaz. Jézus szeret minket, és megbocsát nekünk. Mindig. Bátran forduljunk hozzá, soha ne taszítsuk el Őt magunktól.

3. találkozás (Mt 14, 28-32) Péter megpróbál a vízen járni

 Erre Péter így szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!" "Gyere!" - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: "Uram ments meg!" Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. "Te kishitű - vonta kérdőre -, miért kételkedtél?" 

Péter is szeretne a vízen járni. Sikerül is neki, mindaddig, amíg tekintete Jézuson nyugszik. Azonban, amint leveszi róla tekintetét, elmerül, és fuldokolni kezd, segítségért kiált.
Mi is, talán átéltük már a vízen járás érzését életünkben. Egy jó szentgyónás után, amikor lerakva terheinket, valósággal lebegünk. Egy prédikáció is okozhat ilyen örömet, vagy egy zarándokhely, amely megérinti a szívünket. Ilyenkor boldogságot, örömet érzünk. Ez addig tart, amíg valóban Jézussal foglalkozunk. Amikor levesszük tekintetünket róla, amikor elkezdünk gondolkodni mindennapi bajainkon, amikor nem vagyunk képesek túllátni saját problémáinkon, akkor mi is elmerülünk az önsajnálatba, a kilátástalanság habjaiba, Péterrel együtt. Ne engedjük ezt, vezessen Jézus minket egész életünkön, és akkor mi is fogunk tudni a vízen járni!

4. találkozás (Jn 14, 48-59) Jézus beszél arról, hogy kicsoda Ő

 Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?" Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él."

Péter válasza: Kihez mennénk? Péter komolyan veszi Jézus szavait.
Mi mennyire vesszük ezt komolyan? Mennyire figyelünk oda a Biblia szavaira? A prédikációkra? Emlékszünk-e arra, hogy mi volt a napi Evangélium?
Nagyon figyelnünk kellene rá, hiszen Jézus mondja. Amit pedig Ő mond, az garancia. Garancia az örök és boldog életre, amelyre hív minket. Az Ő szavai hitet és életet adnak!

5. találkozás (Mt 16, 13-20) Péter vallomása

 Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Így válaszoltak: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának." Jézus most hozzájuk fordult: "Hát ti mit mondtok, ki vagyok?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva." Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.

Péter válaszol Jézus kérdésére. Péter már fejlődik, a szívében érzi és tudja a helyes választ.
Jézus pedig, reábízza az egyházat. Ez azonban egy hossza fejlődési folyamat eredménye és Péter, még mindig emberi ésszel gondolkodik.

6. találkozás (Mt 16, 21-24) Jézus jövendölése szenvedéseiről

Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: "Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled." Megfordult és rászólt: "Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak."

Péter, még mindig emberi gondolkodásmódot követ, ezért Jézus, nagyon kemény szavakkal illeti Őt.
Ez azt jelenti, hogy az élet nem egy könnyed séta. Mindenkinek el kell fogadnia a nehézségeket az életében. Mindenkinek vannak nehézségei. Ezek a mi keresztjeink. A saját, személyre szabott keresztjeink. Melyekre szükségünk van. Szükségünk van azért, hogy eljussunk az örök üdvösségre. Ne legyünk péterek, akik a szenvedést mintegy csődként éli meg!

7. találkozás (Mt 17, 21-24) Jézus színeváltozása

 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: "Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek." Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!" Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: "Keljetek fel, ne féljetek!" Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: "Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!"

Jó nekünk itt. Mondja Péter. Péter átéli a boldogságot, a mennyországot. Ott szeretne maradni.
Gyakran az ember elvágyik onnan ahol van. Gyakran, nem is a Mennybe akarunk jutni, hanem csak el onnan ahol vagyunk. Menekülni akarunk abból az élethelyzetből, amiben vagyunk.
Vizsgáljuk meg, helyes-e ez így?

8. találkozás (Mt 18, 21-23) A megbocsátásról

 Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?" "Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.

Péter megkérdi, hogy hányszor kell megbocsátanunk. A választ, Jézus válaszát tudjuk.
De vajon mi képesek vagyunk valóban megbocsátani egymásnak?
Amikor a szentgyónáshoz járulunk, természetesnek vesszük, hogy Isten megbocsát nekünk. De mi, meg tudunk bocsátani egymásnak? Ne feledjük, hogyan imádkozunk nap, mint nap:

„…bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek…”

9. találkozás (Mt 19, 23-24) A gazdagságról

 Jézus most tanítványaihoz fordult: "Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába.

Néha, mi is azt gondoljuk, hogy teszünk valamit, és cserébe Istennek is kell adnia valamit. Hálásnak kell lennie Istennek, hogy mi igen jók voltunk ekkor vagy akkor.
Azonban ne feledjük. Istent nem tudjuk az adósunkká tenni.

10. találkozás (Jn 13, 5-11) A lábmosás

 Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!" Jézus így válaszolt: "Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted." Péter tovább tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!" "Ha nem moslak meg - felelte Jézus -, nem lehetsz közösségben velem." Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!" - mondta Simon Péter. De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan."

Péter nem akarja, hogy Jézus mossa meg a lábát. Tiltakozik. De miért?
Mert nincs szüksége Jézusra. Nincs szüksége arra, hogy vendégül lássa, hiszen ez régen így volt szokás azon a vidéken.
Mi is úgy viselkedünk, mint Péter. Elhanyagoljuk Jézust, az imáinkat, a szentgyónásokat, a szentmisét.
Jézus ennek ellenére, le szeretne térdelni mellénk, és segíteni akar. Ez azonban csak akkor következik be, ha mi is akarjuk. Óhajtanunk kell az Ő gyöngéd szeretetét.

11. találkozás (Mt 26, 52-53) Péter kardot ránt, hogy megmentse Jézust

Jézus rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el.

Amikor tűzzel, vassal szeretnénk megvédeni az Egyházat, akkor nem jó úton járunk. A szeretet evangéliumát, nem lehet erőszakkal sem megvédeni, sem hirdetni. Mi se tegyük, sem szócsatákban, sem más egyéb eszközökkel.

12. találkozás (Mt 26, 34-35) Jézus megjövendöli Péter tagadását

Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz."

Péter hallja ezeket a szavakat, de nem akar figyelni rájuk. El van foglalva magával. Elbizakodott. Biztos abban, hogy ha bárki más elárulja is, Ő nem fogja megtenni.

13. találkozás (Mt 26, 69-76) Péter háromszor tagadja meg Jézust

 Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: "Te is a galileai Jézussal voltál." De ő mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz." Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: "Ez is a názáreti Jézussal volt" - mondta a többieknek. Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az embert." Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: "De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul." Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: "Nem ismerem azt az embert!" Azon nyomban megszólalt a kakas. Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz." Kiment, és keserves sírásra fakadt.

Péter megtagadja Jézust, de rögtön meg is bánja, hiszen sír. Felnőtt férfi, és még is képes sírni, mert érzi, hogy nagyon rosszat cselekedett.
Te, sírtál-e valaha bűnöd miatt? Megbántad-e annyira bűnödet, hogy sírtál?
Vagy valamilyen olcsó kifogással felmentjük magunkat, megpróbáljuk eltusolni a bűnt, és ezzel elfordulni Istentől?

14. találkozás (Jn 21, 1-18) Jézus feltámad és találkozik Péterrel

Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Veled tartunk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok." Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" "Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat!" Aztán másodszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!" Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?" S így válaszolt: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek." Jézus ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat!"

Péter tele van kétségekkel. Megtagadta Jézust, háromszor is. Vajon merjen-e találkozni Jézussal. Amikor azonban megtudja, hogy Jézus várja a parton, már nem habozik. Beleveti magát a vízbe, és elsőként ér oda hozzá.
Jézus, tehát háromszor kérdezi meg tőle, hogy szereti-e Péter Őt. Péter válasza mindhárom esetben ugyanaz. Igen, szereti Őt.
Jézus irgalmas. Bár látja hibáinkat, mégis megbocsátja azt. Péterre, szeretett Egyházát bízta rá.
Minket is így szeret Jézus. Bízik bennünk. Tudja, hogy ha kérjük Őt, akkor az Ő irgalmas szívén keresztül el fogunk jutni az Atyához.
Valamint arra biztat bennünket, hogy az Ő segítségével élni JÓ!

Lejegyezte: Rapcsák Judit

Kapcsolódó anyagok: képek