Keresve az Igazságot!

A Tudnod kell mi az igazság – 1956 című 2006 októberében Polgáron megrendezett egyházmegyei történelmi vetélkedő nyertesei az elmúlt héten találkoztak az 50 éve emigrációban élő magyarokkal Svájcban. A három diák (Kondás Dorottya, Iváncsó István, Kovács Dániel) és jómagam egyhetes Svájci látogatásunk alatt a börtön, az akasztófa árnyékából menekült magyarok történeteivel, sorsával ismerkedtünk. A személyes találkozások, beszélgetések igazolják a történelemnek eddig könyvekből ismert gyászos, szabadságot, embert sárba tipró fordulatait, az emigrációba kényszerült magyarok további sorsát. Immár visszavonhatatlanul emlékezetünkbe vésődött az élő „Igazság”.

Svájcban a 14 magyar egyesületből már csak három működő egyesület közül a Zürichi Magyar Egyesület tagjai fogadtak és láttak vendégül bennünket. Nyers István az egyesület vezetőségi tagja az első megkeresésünkre örömmel fogadta a fiatalok érkezését. „A jövő, a fiatalok kezében van” - mondta Pista bácsi, és már szervezte is az utazásunkat. Feleségével Brigitte nénivel mindent megtettek, hogy felejthetetlen legyen számunkra az egy hét. Reggelente előállt egy autó legújabb sofőrjével az egyesület soron következő tagjával, aki aznap kirándulni vitt bennünket, s közben bemutatta a befogadó ország, a második otthonuk egy szeletét. A hosszú utakon történeteikkel, gondolataikkal, 50 éves történelmi kutatásaikkal is volt időnk ismerkedni. Ők, Nyers István, Dr. Gyarmati László, Böröcz József, Dr. Borsos Lajos, Bíró Gyula különösen fontosnak tartotta megmutatni azt az életszemléletet, amely nélkül nem lehet eligazodni zavaros világunkban. Hinni kell Istenben, aki kimenekítette őket a golyózápor elől, aki nekik is segített eligazodni az új világban… és keresni, kutatni, követni az igazságot. Csak így nevelhetjük tovább fiainkat, csak így van értelme.

Zürichben igazi nemzeti öntudattal, igazsággal bíró magyarokkal találkoztunk…., akik még ma sem nyugodtak bele, akik még ma is keresik a válaszokat, kutatják a történelmet, tanulmányokat írnak gyermekeiknek örökül hagyva az igazságot, azt a szabadságot, amiért akkor nem mérlegelve, nem számítva a következményekkel, életüket is odaadták volna. Hitük nem tört meg, csak erősödött, és ma is azt hirdetik, hogy rendet kell tenni…

Jóleső érzéssel hallgattuk, amikor a svájciak segítségéről beszéltek. 1956. novemberében a forradalom leverése után Svájcban szolidaritásból 3 percre megállt az élet, még a repülőgépek sem szálltak fel.… A magyarok segélykiáltására a svájci államtól, a kantonoktól, közösségektől, cégektől és egyesületektől pénzel és más anyagokal támogatták a magyarokat, azonnali gyűjtést szerveztek Zürich főutcáján - Európa egyik leggazdagabb utcáján – a Banhoff strassén, ahol a főpályaudvar előtti szökőkutat ürítették ki erre a célra. A különböző felekezetekben megemlékező miséket, istentiszteleteket tartottak. A fiatalok sem maradtak tétlen, tenni, üzenni akartak a bátor magyaroknak. A morális és vallásos szolidaritási megnyilvánulások mellett a Jungwacht (fiatalok szervezete) szervezete a hős magyarok emlékére keresztet állított Flüeli Ranftban, Flüei Szent Miklóshoz imádkozva, akit a svájci egység szentjeként tisztelnek. A Jungwacht az 50-es években virágkorát élte a 250 plébániai rajba, csapatba tartozó kb. 13 ezer taggal. Az ötlet - hogy a magyar forradalom leverésekor a fenyegetett világbékéért Klaus testvértől kérjenek segítséget -, a Baseli csapattól született. Mintegy hetven csoport zarándokolt el 1956. november 10-én Baseltől Ranfba Flüei Szent Miklóshoz, a béke szentjéhez. Ezt a több mint 100 km-es útszakaszt 3 részletbe osztották be, mindegyik útszakaszt a résztvevők egyharmada tette meg. Hideg november éjszakák voltak akkor. Egy héttel később ehhez a kezdeményezéshez csatlakozva Luzernből a jezsuita templomból négyszáz Jungwacht vezető önként indult útnak az esti 22.30-kor kezdődő szentmise után  Flüeli Szent Miklóshoz. A zarándoklatra – amelyhez kisebb-nagyobb településről is csatlakoztak csoportok - magukkal vittek egy bognár által felajánlott 3 méter magas, egyszerű, nyers fakeresztet. A november17-18-ra virradó hajnali út megviselte a résztvevőket a hideg miatt. A fiatalok a keresztet a flüeli völgyben állították fel, majd a zarándoklatuk annak megszentelésével és a kereszt tövében elvégzett hajnali szentmisével zárult.

Az 50 éves korában a flüeli völgybe visszavonuló és  20 esztendőn keresztül étkezés nélkül keményen böjtölő Bruder Klaus(1417-1487) (Flüei Szent Miklós)  az isteni szeretetről, az élet igazi értékeiről, az igazságról elmélkedett magányában. Tanácsaiért mesze vidékről érkeztek emberek, akiknek lelki békéjüket adta vissza. 1481-ben az egymással marakodó, kantonok (megyék) között eligazító tanácsával és döntésével évszázadokra békességet teremtet az országbant. Ezért nevezték már életében is a béke apostolának. Flüeli Ranft, Svájc ma is egyik leglátogatottabb zarándokhelye. A flüeli völgyben, közel a magyar hősök emlékére állított kereszt mellett márványtábla jelzi II. János Pál pápa 1984 június 14-én tett zarándoklatát Flüeli Szent Miklóshoz.

A megpróbáltatás ellenére az akkori fiatalokban ma is szép emlékként él a zarándoklat, a magyar hősi emlékműként állított kereszt, ahol 1956-óta évről évre a külhonban élő magyar egyesületek tagjai rendszeresen, megtartják megemlékezésüket, és imádkoznak a magyar egységért. A Svájcban élő magyarok nagyon büszkén viszik el magyarországi vendégeiket a kereszthez. Néhány héttel ezelőtt Semjén Zsolt a KDNP elnöke is ellátogatott Flüeli Szent Miklóshoz a magyar egységért imádkozva svájci látogatása alatt. Nemzeti színű szalagunkat mi is elhelyeztük a kereszt tövében… és a csöndes ima után Pista bácsi csak ennyit mondott: „… a szabadság sorsa a ti kezetekben van….” A diákokkal gondolatban köszönetet mondtunk az 50 évvel ezelőtti svájci diákok szolidaritásáért, kitartó zarándoklatukért és azért, hogy befogadták és szerették a magyar menekülő fiatalokat.

Az egy hét alatt megtekintettünk azokat az emlékhelyeket, amelyeket a Zürichi Magyar egyesület állíttatott a Magyar szabadságharcosok emlékére, majd az utolsó napon a magyarok gitáros szentmiséjén vettünk részt, ezt követően találkoztunk az egyesület többi tagjával is.

Kovács Ágnes