Főpásztorom idén augusztus 1-jétől Polgárra küldött, hogy visszatérve a Kedves polgári hívekhez, mint pap vigyem el Jézust mindenkinek. Nagy öröm számomra, hogy ismét itt lehetek, s hogy a kedves hívek szeretettel befogadnak. Engedjék meg, hogy néhány gondolattal bemutatkozzam, s megosszam Önökkel életemnek néhány fontosabb mozzanatát.

1982. január 8-án születettem Újfehértón. Egy mélyen vallásos nagycsaládból származom. Szüleim közül édesanyám él. Édesapám 1999. május 26-án költözött haza az Örök Életbe. Egy nővérem és három bátyám van, akik közül Cecília édesanyai hivatásának él, János a késői hivatások szemináriumában végzi a harmadik évét, László jelenleg Debrecenben teljesíti papi szolgálatát, Ágoston pedig rendőrként szolgál Budapesten.

Általános és középiskolai tanulmányaimat Újfehértón végeztem, majd az érettségi után azonnal jelentkeztem Bosák Nándor püspök atyánál. A felvételit követően Vácon kezdtem el a szemináriumot, amit Egerben folytattam.

Családomban példakép számomra Édesapám, valamint Édesanyám, testvéreim, nagyszüleim és nagynéném, Lovas Bernadett domonkos rendi szerzetesnővér is. A mélységes és példaadó vallásos olyan formákban vált nyilvánvalóvá, mint a családi, közös Rózsafüzér imádság, a rendszeres templomba járás és családom mélységes hite.

Szüleim példaadó és imádságos élete mellett nagyon sokat köszönhetek hivatásom kialakulásában és elmélyülésében Balog Gyula atyának, aki az egri szeminárium spirituálisa volt, valamint jelenlegi plébánosomnak, Linzenbold József atyának is. Tőlük láttam a papi élet mély megélésének szép példáját: Jézusért adni az életünket, és Őt megmutatni a világnak tetteink és szavaink által.

Öt éves koromban kezdtem ministrálni. Ahogy egyre többször ministráltam, éreztem, hogy egyre jobban kötődök az oltárhoz. Valahányszor Szentmisére mentem, akár otthon, akár más helyeken, mindig jelentkeztem, hogy ministrálhassak. Kis koromban, majd később a szemináriumi évek alatt még inkább felfedeztem az Úr Jézus közelségét. Valahányszor az oltárnál segédkezem, számomra sokat jelent Jézus Krisztus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben. Ilyenkor mindig a Szentmise átváltoztatási részére gondolok, amikor is örömmel nézhetek Jézus szemébe az Úrfelmutatáskor. Nagy öröm számomra, hogy az Úr Jézus egy karnyújtásnyira van tőlem fizikailag, de lelkileg annál közelebb.

Papságom lényege a Szent Liturgia, éppen ezért nagyon fontos, hogy visszatérve a Szent Hagyományhoz, így mélyítsem el Krisztushoz való tartozásomat szentségi módon.
Az Úr Jézus Örömhírét szeretném minden emberrel megosztani, így ezért is választottam jelmondatomnak Szent Máté evangéliumából a könnyű teherről szóló buzdítást:

„Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok, és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11, 28-30)

Kérem a kedves hívek imáit, hogy minél odaadóbban hirdethessem mindnyájuknak Isten Igéjét, különösen a Szent Liturgiában.